Visszavonulok az országos politikától

„A pártelnökkel változott a viszonya az utóbbi években? Kívülről úgy tűnt, sok esetben nem hallgatta meg Ön véleményét az oktatásügyben.

Nem változott, több mint húsz éve dolgozunk együtt, azóta kiegyensúlyozott maradt a munkaviszonyunk. (…)

Csakhogy a Fideszben az esetek többségében nem adják a pártvezetőtől eltérő véleményhez a nevüket a politikusok, és Ön is kapott a nyakába egy etikai vizsgálatot az oktatásügyben vallott különvéleményéért Hoffmann Rózsától.

A szakmai ágazatok összetett, bonyolult ügyek, ahol nagyon sok kérdés kapcsolódik egymáshoz. Így van ez az oktatásban, de így van az egészségügyben, a szociális területen, az adókérdésekben is. Vezetőként, valamennyire ismerem ezeket a területeket is, és látom a szereplőket. Talán ott nem kaptak a viták akkora publicitást, mint az oktatásban. Korábban pártelnök és miniszter is voltam, elképzelhető, hogy ez is szerepet játszhatott az oktatási területen zajló szakmai nézetkülönbségünket övező nagy nyilvánosságban, de az ilyen típusú viták egyáltalán nem ritkák a Fideszen belül.

Mit csinált volna biztosan másképp, mint a párt és a kormányzat az elmúlt két év nagy szakpolitikai döntései közül?

A legmarkánsabb kérdés az állam iskolafenntartó szerepe volt. Két évvel ezelőtt folytattuk le a vitákat. Sok mindent fel tudtunk vázolni, hogy milyen gondokat, teendőket, pénzügyi következményeket hoz majd magával a váltás. Az én álláspontom az volt, hogy csináljunk nagyobb iskolafenntartó körzeteket, ha úgy tetszik tankerületeket, de az ezeknek megfelelő méretű önkormányzatoktól ne vegyük el az iskolafenntartást. Az állam ott húzza magához az iskolákat, ahol valóban széttagolt az önkormányzati rendszer. Ezzel el tudtuk volna kerülni, hogy rengeteg energiát emésszen fel a fenntartás és működtetés kettéválasztása. Egyértelmű volt, hogy a kistelepülések színvonalát kell felhúzni a városokéra, és ehhez pénz kell, körülbelül 150 milliárd forint. Nem lehet nullszaldósan megoldani a fenntartás átalakítását anélkül, hogy a nagyvárosokban ne következzen be minőségvesztés. Ezt nem tudtuk két évvel ezelőtt kellő súllyal és érvekkel alátámasztani, nem volt elég adat a kezünkben. Ma már, ahogy körvonalazódik az új struktúra, jobban látható az is, hogy mennyi energiát spórolhattunk volna az általunk javasolt rendszer megvalósításával. Rengeteg teendő van a közoktatásban, de a munka legnagyobb része mégsem ezek megoldására megy el, hanem az iskolafenntartás sajátos kettéválasztását próbálják valahogy kezelni. (…)

Végleg adja fel a képviselőséget? Korábban volt már olyan időszak, amikor visszavonult a párt vezetéséből, aztán visszatért.

Ez most egy hosszú távú elkötelezettséget jelent a részemről, de nem tudom megítélni, hogy mondjuk 8-10 év múlva, hogy fog esetleg átalakulni, változni az államigazgatás rendszere.”