Ki a civil?

Magyarországon lassan keményebb munka kibogozni a valóság szálait, mint egy C-vitamin-, valamint fájdalomcsillapító-túladagolásban íródott Philip K. Dick-regényben. Dübörög a gazdaság, vagy nem? Jobban teljesítünk, esetleg mégsem? És a legjobb: civilek-e akik annak mondják magukat, vagy mégsem?

Olyan kérdések ezek, mint amilyeneket Jonathan Frakes tehetne fel a Rejtélyes igazságokc. műsor átvezető jeleneteiben. Magyarországon ugyanis egyre inkább úgy tűnik, hogy a politikai réteg egy jelentős része tökéletesen elszakadt a valóságtól úgy kormány-, mint ellenzéki oldalon, és rászorulna, hogy a joviális műsorvezető egy adott nap végén elmondja nekik, hogy akkor mi is volt igaz a mai napból.

Az ellenzéki vezetők rendületlenül sugallják, hogy behúzható a 2014-es választás, pedig egyre inkább tűnik úgy, hogy újabb négy év Fidesz-kormány vár az országra; s az egyre csak elmaradó ellenzéki kiegyezésből is az látszik, hogy Bajnai és Mesterházy már inkább 2018-ra játszik. A súlyos valóságvesztésben kormányoldal pedig rendületlenül sulykolja, hogy „Magyarország jobban teljesít”, miközben a társadalom egy nagy szelete egyre nagyobb bajban van, s örülünk, ha a gazdaság csak helyben jár, és nem épp recesszióba fordul. Másrészről az érkező kritikákra gyakran nem értelmes, érvelő választ adnak a kormány potentátjai, néha csak pimf személyeskedésre telik. A kormánypropaganda másik oldala az ellenzék megosztására és lejáratására játszik, egyelőre sikeresen, mondjuk nincs is nehéz dolguk.

Az ellenzék-ellenző hadjáratban részt vett egy szervezet, amely a kormánypártok törekvéseit támogatja és neve szerint hangsúlyozottan civil, tehát nem párt- vagy kormányzati tisztséget viselő egyének vesznek részt benne. A Civil Összefogás Fóruma most nyilvánosságra hozta, hogy a mögöttük álló alapítvány (CÖKA) bevétele több, mint 85%-a a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványtól származott. Negyvenmillió fideszes forintot kapott tehát a kormányt támogató „civil” mozgalom. Miközben eddig is nyilvánvaló volt, hogy a CÖF-öt valamilyen szinten támogatja a kormánypárt, mégis elég megdöbbentő, hogy az mennyire függ pénzügyileg a Fidesztől. Ilyen mértékű támogatás mellett nagyon nehéz akár csak a civilségnek a látszatáról is beszélni, és nagyon nehezen védhető, ha a Bencsik András, valamint Bayer Zsolt nevével fémjelzett mozgalom az „álcivil” jelző használata ellen tiltakozik.

Más kérdés, hogy a Gyurcsány- valamint Bajnai-kormányok tevékenységét bemutató „ismeretterjesztő kampány” forrásaira így sem derült fény, mivel a közlemény szerint ez majd csak a következő elszámolási évben lesz aktuális. A CÖF emellett persze elmondta, hogy a kampányt nem párttámogatásból, hanem magánszemélyek és kisvállalkozások adományaiból folytatták. Nos, remélhetőleg a 2013-as számviteli beszámolóban a magánforrásokból származó összeg magasabbra fog rúgni, mint a mostani hat és fél millió forint, mivel a Gyurcsány-Bajnai kormányokról szóló „ismeretterjesztő kampány” volumenét ismerve ez iszonyatosan kevés pénznek tűnik. És végül is számít, hogy a kampányra pontosan melyik forintokat fordította a CÖKA/CÖF, ha a bevétel jó részét továbbra is a kormánypárt adja?

Ki a civil tehát Magyarországon? Akit nem támogat pénzzel párt? Vagy akik nem kötődnek tisztségükben párthoz? A Milla és a Szolidaritás nehezen vehető civilnek, miután összeálltak az MSZP által támogatott volt miniszterelnökkel, korábbi miniszterrel, bármilyen megújulást is hirdet Bajnai Gordon. A civilnek eddig is aligha tekinthető CÖF tetemes támogatást kapott a Fidesztől. Hol a civilség tehát? Hol a valódi civil társadalom, amely képes lenne olyan valóságértelmezésre, mely független mindkét oldal fanatizált, eltorzított és egymástól rettegő világlátásától?

A Hallgatói Hálózat példáján láthattuk, hogy nehéz ezt az iménti mondatban vázolt vonalat követni a mai környezetben, mivel senkinek sem érdeke, hogy valódi civilek legyenek a politikai palettán. A HaHához a kormányhű sajtó rögtön Bajnai és Soros György nevét ragasztotta, sok tagjuk egyéb korábbi, vagy újdonsült pártkötődése pedig még nehezebbé tette a helyzetet. Hozzátehetjük még, hogy a HaHát Bajnaihoz kötő fideszes sajtómanőver abból a szempontból sikeres volt, hogy a szervezetnek döntenie kellett: vagy nem keresik az ügyükben akár szövetségesként felléptethető ellenzéki oldal szereplőit, vagy ha mégis, akkor igazolják a kormánypárt vádjait. A szervezet végül az elszigetelődés mellett döntött, mely közvetve vagy közvetlenül, de a decemberi fellendülés után erős visszaesést hozott az aktivitásban.

Mindemellett természetesen nagyon üdvösnek tartjuk a minél szélesebb körül átláthatóságot; és csak szorgalmazni tudjuk, hogy minél több politikai, vagy politika-közeli szereplő, médiatermék és alapítvány tegye átláthatóvá a pénzügyeit.