Adj gázt!: civil jogászkodás?

„Felesleges azonban bármiféle jogi körülírását adni az »Adj Gázt!« felvonulásnak. Aki amiatt aggódik, hogy ez majd mindenféle betiltósdit jelent, az nem lát tovább a szeménél. Holokauszt-emléknapon ilyen felvonulást nem lehet nem megakadályozni. Ezen kár vitatkozni, ez nem a jogállam végét jelenti, épp ellenkezőleg, a jog cinikus használata és a vállvonogatás helyett a jog újjáélesztését. Nyilván mindenki ismeri a Rejtő Jenő-féle szállóigét: nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani. Ugyanígy, nem lehet minden féleszű és provokátor akciójára paragrafust húzni.

Akik az önkényt próbálják a döntés mögé vizionálni, azok nem fogják fel, hogy a bírói függetlenség a fenti esetnél sokkal szélesebb körben teszi lehetővé a dinamikus jogértelmezést és jogalkalmazást. A jog nem egy gépezet, és nem is szeretnénk olyan világot, ahol az emberi életet a »gép ritmusa szabja meg«. Gyönge és esendő az a nemzet, amely a jog »világnézetileg semleges« betűi mentén próbálja megszervezni önmagát. Kell, hogy legyen a jogon túl egy összefogó értékkészlet, vagy ha az nem, akkor legalább a józan ész. Ez sokkal inkább »láthatatlan alkotmányként« funkcionál, mint egy vitatható legitimitású testület döntéseinek halmaza. Vagy ebből az ebből az inkoherens halmazból halványan elősejlő elvek. De ha közös értékek nincsenek, legalább az érdekeinket próbáljuk meg észrevenni. Adj gázt! címen felvonulást szervezni holokauszt-emléknapon nem kifejezetten illeszkedik a nemzeti érdekekhez, tökmindegy, hogy valaki baloldali vagy jobboldali. Épp elég bajunk van az antiszemitázós külfölddel és az itthon gyökeret vert szubkultúrákkal.”