Egy brit politikai tanácsadó elmagyarázza, miért lehet a Fidesz 14 éve hatalmon
Edward M. Druce hat pontot sorol fel, amely alapján sikeresen működik a magyar kormány, s szerinte mindezt a britek is megtanulhatnák.
Szalai Annamária végigrohant a pályán, ami adódott. Elkötelezettsége és ambíciója alapján megérdemelte a hatalmat.
„Szalai Annamária életműve nagyon szorosan kapcsolódott a Fidesz történetéhez, és így a politikai boldogulás hazai lehetőségeihez. Szalai Annamária élete utolsó éveire nagy hatalmat kapott, amivel nem tudott igazán mit kezdeni.
Szalai 30 évesen csatlakozott az éppen alakuló Fideszhez, a rendszerváltáskori bátor és izgalmas világ egyik meghatározó vidéki arca lett. Zalaegerszegen szervezte a pártot, kicsit szerkesztett erotikus lapot, szlovéniai magyarokhoz járt át kórust vezetni, irányított mozit, kultúrházat, önkormányzati egészségügyi bizottságot. Családja sosem volt, az őt ismerők szerint az ügyeknek élt. Tehetséges szervező volt, voltak ötletei is, szívesen és sokat dolgozott, ha kellett megtanult bármit. Harmadik diplomáját 37 évesen szerezte.
A tehetség, szorgalom és ambíció meghozta jutalmát: a párt vezetői felfigyeltek rá, Kövér László bizalmasa, Orbán Viktor tanácsadója lett, és 2002-ben parlamenti képviselő is. Ekkor úgy érezte, hogy elő kell hoznia a kőkemény szónokot magából. Agresszívan támadta Medgyessyéket, leszélsőjobboldalizták, és még keményebb lett.
Az ORTT-t kritizáló akkori megnyilvánulásai alapján pontosan látta, hogy mi a baj a magyar médiafelügyelettel: a hatalmon lévők saját propaganda-osztályukká silányítják a közszolgálati csatornákat, a kereskedelmiek engedélyeivel pedig gátlástalanul üzletelnek. Főleg az első probléma ellen kelt ki sokszor és látványosan. Aztán eltelt néhány év, és őt támadták ugyanezekért. Még keményebben mint ahogy ő támadott, és még erősebb lett a pozíciója, mint azoké, akiket korábban ő támadott. A közszolgálat alatta is propaganda-osztály maradt. Az új felügyeleti rendszerben már nem kellett az ellenzékiekkel bizniszelni a frekvenciákért, de a pályázati bírálati rendszer épp úgy homályos és politikailag motivált maradt mint korábban.
Az ORTT-ben megtanulta kezelni és átvinni a nagykoalíciós alkukat. Ahogy Szalai karrierje ívelt felfele, úgy kellett egyre több idegesítő dologhoz adnia a nevét. A »vidéken megváltjuk a világot« hangulatból az lett, hogy egy budapesti testületben pontozási rendszert kellett szabni a pártokat finanszírozó vállalkozások igényeihez. »Én mindig reálpolitikus voltam« – mondta Nyers Rezső, amikor az MSZMP-ben kötött rossz kompromisszumairól kérdezték a 80. születésnapján. A rendszerváltás után is kellett ez a hozzáállás. Egy kicsit persze mindig kell, ha fontos helyre vet a karrier. A magyar médiapolitikában pedig különösen kell.
2010-ben ő lett a magyar médiafelügyelet vezetője. Eljutott a csúcsra, de nem derülhetett ki, hogy a hatalommal mire tudott volna menni. Még több mint hat év lett volna volt hátra megbízatásából. Már beteg volt, amikor igazán belelendülhetett volna. És olyan támadások érték, hogy a védekezés, kibekkelés mindent elemésztő feladatnak tűnt.
Új hatalmához kapott egy többször átírt médiatörvényt, ami miatt soha nem látott élességű támadásokat kapott Magyarország, és ami miatt az ellenzék brutális cenzornak mutatta be. Az új médiatörvény körüli őrület ellenére alig változott valami a magyar sajtóban. A legkínosabb részeket a törvényből kihúzatta az EU. A Szalai vezette testület alig keménykedett. Talán hogy kompenzáljon a támadások után, talán mert tényleg nem volt soha ilyen célja. A Klubrádió frekvenciavesztése volt az egyetlen kemény ügy, amibe beleállt a hatóság, majd a bíróságon ezt is elbukták. Még egy lejárt frekvenciájú ellenzéki adót sem tudtak elhallgattatni, nemhogy cenzorkodni. Igaz, semmi sem lett tisztább sem: a frakvenciapályázatok pontozási rendszere és a közszolgálati csatornák működése sem. A nagy nekiveselkedésből alig jött ki valami, majdnem minden olyan, mint az ORTT idejében volt.
Nem lehet megmondani, hogy mi lett volna, ha Szalai úgy vezeti az NMHH-t ha nem lett volna beteg és nem ment volna neki Európa új hivatalának. Többször nyilatkozta, hogy nincs tévéje, a Facebookra álnéven és kényszerből ment fel egyszer; valószínűleg nem érdekelte igazán mélyen az a tartalom, aminek felügyeletével megbízták. De nem is lett az újságírókat és szerkesztőségeket terrorizáló despota szörny, aminek politikai ellenfelei mutatni kívánták.
Szalai Annamária végigrohant a pályán, ami adódott. Elkötelezettsége és ambíciója alapján megérdemelte a hatalmat. Hogy ő személyesen mit akart volna kihozni a hatalomból, egyáltalán akart-e valami újszerűt tőle, az viszont nem derülhetett ki. Görcsösségbe fordult a lehetősége. Nyugodjék békében!”