Egészen elképesztő, hogy a magukat a felvidéki fiatalság képviselőiként feltüntető emberek ennyire nem vágják, mi vállalható fel, és mi nem, még akkor is, ha vastag nemzeti máz leplezi a lényeget.
„Szerencsére nem a felvidéki magyar közélet központi eleme, mégis érdekes dolgok láttak napvilágot a (magyar) politikai szélsőségekhez való viszonyulását tekintve, és már ott tartunk, hogy maga Berényi pártelnök volt kénytelen de facto elhatárolódni a Jobbiktól. Kár, hogy a fiatalok (HÖK, Via Nova) még nem tartanak itt, és egy dokumentumból (is) kiderült, erős a Jobbikhoz való kötődésük.
Kérdés persze, hogy ez a Berényi-féle elhatárolódás mire lesz elég. Ugyanis a kiszivárgott Szávay-féle, nem cáfolt jobbikos pártdokumentumon kívül, amely szerint a Via Nova jobbikos fordulatot vett, a komáromi HÖK pedig segítségükre van a fiatalok véleményének formálásában, akadnak konkrét példák is mindkét szervezet esetében arra, hogy ez a Jobbik-behatás a gyakorlatban is működik. Például az MKP elnökségi tagja, és egyben Via Novás Samu István azzal büszkélkedett a bumm.sk fórumában, hogy a Sme napilap – egyébként tökéletesen negatív hangnemben – beszámolt arról, hogy páran (köztük ő) árpádsávos zászlóval várták Robert Ficót Dunaszerdahelyen. Samu szerint ez eredmény. Értsd: az a sajtómegjelenés, amelyben azt írták, szélsőségesek fogadták a kormányfőt. Anyu, benne vagyunk az újságban! A másik bejáratnál közben civilek próbáltak levelet átadni a kormányfőnek, erről nem adott hírt a szlovák sajtó, mert az árpádsáv érdekesebb. Peter Morvay biztosan elégedetten dörzsölte tenyerét, mondván, mégiscsak sikerül rásütni a pártra, hogy náci.
A Jobbik-leaks másik felvidéki érintettje, a komáromi Selye Egyetem Hallgatói Önkormányzata eközben különös demokrácia-deficitet mutatott fel, amikor az ő almukból kikerült egyetemi rendszergazdának elgurult a gyógyszere. Az egyik doktorandusz-hallgató ugyanis némi pejoratív hangéllel merészelte kiküldeni a diáklevelezőlistára a Magyarországon éppen teljes gőzzel pörgő, ELTE BTK HÖK listázós ügyéről szóló mandineres cikket, amely a hökök működési elvét írta le, amúgy általánosságban, mire az admin letiltotta a listáról az illetőt, és keresetlen szavakkal küldte el a fenébe. Volt hökösként elmondhatom, a cikk meglehetős pontossággal írta le az efféle szervezetek működési elvét, nem volt benne semmi sértő. A HÖK-elnök persze a kitiltást övező felháborodásra való tekintettel lépett, és visszatetette a levlistára az érintettet. Bár érvelési stílusából nagyjából kiderült, hogy a komáromi HÖK-öt elérte az a – valamilyen szaknyelven biztosan névvel illetett – szindróma, amely miatt megkerülhetetlennek, megfellebbezhetetlennek érzik magukat a szervezet képviselői. Miközben ugyanis úgy látják, hogy ők áldozatos munkát végeznek a népért, ingyen és bérmentve, egyéb fontos teendőik és magánéletük rovására – ami egyébként igaz is lehet – a hálátlan diák fogja magát, belepofázik, és »lejárató« linkeket küldözget, ahelyett, hogy szép csöndben elmenne a koncertre, és jól bebaszna, a hököt éltetve. Hát kérem, ilyen ez a popszakma.”
Mi köti össze a magyarokat és a szlovákokat – és mik azok, amik szétválasztanak minket? Szőnyeg alá söpört kérdésekről és szembenézésekről kérdeztük Éhn Lászlót, a szlovák nemzettudat kutatóját.
Forrásaink szerint már azért is gigabírság járhat, ha a magyarnál kisebb betűmérettel ír ki valamit valaki szlovákul. Ha Fico nem lép közbe, nagy baj lehet.
Javaslatukat azzal magyarázták, hogy „a fenyegetések korában messze nem mindegy, hogy ki dönt ilyen nagyon komoly kérdésekről”.
Nemcsak elhagyja egykori pártját, de vissza is vonul a politikától az, aki egykor még nemzetbiztonsági kockázatnak nevezte az izraeli állampolgárokat.
Gerinctelen embereknek sosem volt híján a párt vezetése, de Gyöngyösi alighanem valamennyin túltett.
„Búcsúzom. A párttól és belátható időre a magyar belpolitikától és közélettől egyaránt” – írta a politikus.
Ohio szenátora lehet az Egyesült Államok történetének harmadik legfiatalabb alelnöke.
Továbbra sem nyugszanak az indulatok Nyugat-Európában.
