Egy elhatárolódás anatómiája

„Szerencsére nem a felvidéki magyar közélet központi eleme, mégis érdekes dolgok láttak napvilágot a (magyar) politikai szélsőségekhez való viszonyulását tekintve, és már ott tartunk, hogy maga Berényi pártelnök volt kénytelen de facto elhatárolódni a Jobbiktól. Kár, hogy a fiatalok (HÖK, Via Nova) még nem tartanak itt, és egy dokumentumból (is) kiderült, erős a Jobbikhoz való kötődésük.

Kérdés persze, hogy ez a Berényi-féle elhatárolódás mire lesz elég. Ugyanis a kiszivárgott  Szávay-féle, nem cáfolt jobbikos pártdokumentumon kívül, amely szerint a Via Nova jobbikos fordulatot vett, a komáromi HÖK pedig segítségükre van a fiatalok véleményének formálásában, akadnak konkrét példák  is mindkét szervezet esetében arra, hogy ez a Jobbik-behatás a gyakorlatban is működik. Például az MKP elnökségi tagja, és egyben Via Novás Samu István azzal büszkélkedett a bumm.sk fórumában, hogy a Sme napilap – egyébként tökéletesen negatív hangnemben – beszámolt arról, hogy páran (köztük ő) árpádsávos zászlóval várták Robert Ficót Dunaszerdahelyen. Samu szerint ez eredmény. Értsd: az a sajtómegjelenés, amelyben azt írták, szélsőségesek fogadták a kormányfőt. Anyu, benne vagyunk az újságban! A másik bejáratnál közben civilek próbáltak levelet átadni a kormányfőnek, erről nem adott hírt a szlovák sajtó, mert az árpádsáv érdekesebb. Peter Morvay biztosan elégedetten dörzsölte tenyerét, mondván, mégiscsak sikerül rásütni a pártra, hogy náci.

A Jobbik-leaks másik felvidéki érintettje, a komáromi Selye Egyetem Hallgatói Önkormányzata eközben különös demokrácia-deficitet mutatott fel, amikor az ő almukból kikerült egyetemi rendszergazdának elgurult a gyógyszere. Az egyik doktorandusz-hallgató ugyanis némi pejoratív hangéllel merészelte kiküldeni a diáklevelezőlistára a Magyarországon éppen teljes gőzzel pörgő, ELTE BTK HÖK listázós ügyéről szóló mandineres cikket, amely a hökök működési elvét írta le, amúgy általánosságban, mire az admin letiltotta a listáról az illetőt, és keresetlen szavakkal küldte el a fenébe. Volt hökösként elmondhatom, a cikk meglehetős pontossággal írta le az efféle szervezetek működési elvét, nem volt benne semmi sértő. A HÖK-elnök persze a kitiltást övező felháborodásra való tekintettel lépett, és visszatetette a levlistára az érintettet. Bár érvelési stílusából nagyjából kiderült, hogy a komáromi HÖK-öt elérte az a – valamilyen szaknyelven biztosan névvel illetett – szindróma, amely miatt megkerülhetetlennek, megfellebbezhetetlennek érzik magukat a szervezet képviselői. Miközben ugyanis úgy látják, hogy ők áldozatos munkát végeznek a népért, ingyen és bérmentve, egyéb fontos teendőik és magánéletük rovására – ami egyébként igaz is lehet – a hálátlan diák fogja magát, belepofázik, és »lejárató« linkeket küldözget, ahelyett, hogy szép csöndben elmenne a koncertre, és jól bebaszna, a hököt éltetve. Hát kérem, ilyen ez a popszakma.”