Kétféle

„Kétféle fiatal létezik ma Magyarországon, mondta az MTI-t szabadon idézve ezen az első igazi tavaszi hétvégén a fiatal demokraták egyik feltörekvő öregembere. Az egyik csoport a rendet­lenkedőké, a másikba tartoznak a rendesek. Az előbbiek feltűnősködnek, törvény­telenkednek, kiabálnak, balhéznak és akcióznak, a másikban meg azok vannak, akik nem. Akik igen, azok a kamerák kereszttüzére vágynak, akik nem, azok meg nem, mert ők éppen mással vannak elfoglalva: szeretik a hazát, nevezetesen. Nem úgy, mint azok, akik nem, mert ők a törvények megszegésén munkálkodnak gőzerővel per pillanat, ahelyett, hogy a jókkal kart karba öltve az országot építenék.

Szólnék, hogy nem. Sokféle. Attól, hogy te csak kétfélét láttál, sokféle fiatal létezik. Meg felnőtt. Meg öreg. Egyszerűbb, ha mindenből kettő van, kezelhetőbb úgy az élet, elismerem, és az is jó még benne, hogy keveset kell törnöd a fejed. Szőke kóla, barna kóla? Egy szőkét, lesszíves. Csapolt legyen vagy üveges? Amelyik hidegebb. Rendesek és rendetlenek. A rendetlen eleve nem szeretheti a hazát. Mint L. Nándor, olyan. Aki meg átmegy a rendességpróbán, az onnantól hivatalosan is szereti. Valamint nem feltűnősködik. Akciózás helyett részt vesz az állami pár­választó mozgalomban, hogy könnyebben menjen neki a társkeresés. Táncházba és társastáncra jár, s a hazájukat szerető fiatalok csoportjában méltán népszerű Bergendy zenekar számaira ropja a pártalálást hatóságilag segítő utcabálon a twistet kipirult arccal, lelkesen. A nyakkendő kívánatos, a lányoknak térd alá érő szoknya az előírt viselet. Lassúzáskor az izzadt nejloningén átdobogó szíve egyszerre ver bájos partnere szívével, úgyhogy előbb-utóbb a családalapítás kerül szóba, valamint a haza. Amely most sem hagyja magára hű fiát, hiszen a minisztérium legutóbbi közleménye szerint a rendezvényeken a párválasztással kapcsolatos izgalmas beszélgetések is várják az igazit kereső, el nem tévelyedett, a jók közé besorolt fiatalokat.”