„Samuel Tinon francia borász, a borárverés egyik főszervezője, kiötlője, nagyon optimista. Szerinte Tokajnak mindenképp ki kell próbálnia magát ebben a műfajban. Egyelőre még nem tudjuk, hogy a piac mennyire értékeli a tokaji borokat. Jövőre viszont már lesz kiindulási alap. Az induló árak még nem véglegesek, ebben Winkler Nóra mondja ki az utolsó szót (Ő vezeti az aukciót). Lesz olyan tétel, ami 1 euróról fog indulni. Meglátjuk mi lesz. Viszont egy embernek sok lehet egy ilyen hordó. Többen vannak, akik jelentkeztek a tételeiért, akik összeálltak egy csoportba, és közösen licitálnak majd. A későbbiekben elosztják a palackokat. 272 palack szamorodni nagyon sok. De nem fognak elutazni az árverése. Szeretnek titokban maradni, majd telefonon licitálnak. Meglátjuk, hányan jönnek el, és hogy sikerül. Sok ötlet van már most is, hogy mi lesz jövőre, meglátjuk, mit hoz az élet.
Bárdos Sarolta a Tokaj Nobilis tulajdonosa, borásza kíváncsi az árverésre, szerinte el kell kezdeni. Nem tudja mi lesz, kicsit szkeptikus az eredménnyel kapcsolatban. Fél, hogy az aszúknak magas az áruk, ezért nem biztos, hogy elmennek. Viszont nagyon jó reklám a borvidéknek, és jövőre többet fognak tudni. Magyarországon azonban nehéz egy ilyen eseményt lemenedzselni. Samuel lelkes, nem szeretné letörni. De hazánkban, ebben a posztkommunista rendszerben, ahol napi szinten küzdenek meg Tokajban is az előző rendszer hibáival, maradványaival, nincsen annak kultúrája, hogy egy magánszemély megvegyen egy hordónyi bort. Persze Samuelnek vannak kapcsolatai, ő nem tud annyit utazni, mint francia társa. Boldog lenne, ha elmenne az aszújuk, de meglepett is. Viszont sosem fog forgalomba kerülni, pincénél lesz csak kóstolható, ha megmarad.”