A priznic kétes ígérete

„Azt gondoljuk, hogy Magyarországnak szüksége volna egy a szabadpiaci kapitalizmus mellett elkötelezett liberális-konzervatív pártra. Azért is, hogy szószólója legyen a Fidesz jobboldali autoriter-etatista politikájában csalódott konzervatívoknak, és azért is, mert kell egy erő, amely hozzáértő érvekkel prizniceli nemcsak a Fidesz és a Jobbik, hanem a baloldal populizmusának szociális hevületét is. Mondjuk, a rezsicsökkentés nagy nemzeti átverését, amelyről a szavazóvesztés veszélye miatt a szocialisták képtelenek voltak egyenesen kimondani, hogy hazugság, inkább licitálásba kezdtek.

Ami pedig a kormányzó pártot illeti, elég, ha felidézzük a miniszterelnök tőke- és piacellenes retorikáját és gyakorlatát. Orbán Viktor a munka és a termelés becsületének helyreállításáról beszél, mert »aki termel, talpon marad, aki spekulál, elbukik« – ilyen egyszerű a kormányfő világképe. Nem a szolgáltatásé a jövő, teszi hozzá, miközben a hitel mellett a (pénzügyi, távközlési) szolgáltatásokra kivetett extra adókból tartja még víz felett a magyar gazdaságot.

Igaz, máshoz nem is igen tudna nyúlni: növekedés nincs, így aztán tényleg nem marad más, mint jobb élet híján annak látszata a családi rezsiszámlákon, az erőszakos állami turkálás a piacon, meg a korporatív gazdaság kiépítése, szövetkezés a kamarákkal, plusz az eminensnek kikiáltott cégekkel megkötött »stratégiai szerződések«.”