Pofonok Orbántól

„A kedves vezető egy csapásra megoldani látta a problémát, kijelentette a parlamentben, hogy ő a belügyminisztert utasítja, tiltsa be ezt a rendezvényt. Azt' kalap, kabát. Két pofon és kész is.

Csakhogy itt nincs vége a történetnek. Ezek a »nemzeti érzésű motorosok« meg szkita és nyereg alatt puhított benzinbölények nem hagyják ám magukat. Nekik van joguk. Ha kicsit arrébb, hát arrébb. Ha nem is adj gázt címmel, de hát elég egyet kacsintani és úgyis mindenki tudja, miről van szó. 

A kedves vezető már begyűjtötte a hivatkozási alapot, hogy elmondhassa, ő mindent megtett a felvonulás ellen. Neki ennyi elég. A civil társadalom nagy része - persze azért nem mindenki - már ellőtte a puskapora nagy részét a tiltakozás előző részében. És különben is, annál rosszabb forgatókönyvet nehéz elképzelni, minthogy utcai harcba torkoljon az egész. 

Így hát a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. A neonáci szagú figurák vonulgathatnak, rémítgethetnek, jelezhetik, hogy miféle honfitársakkal kényszerülünk együtt élni. A kedves vezető meg ugye mégiscsak megvédte a népet az efféle ocsmányságtól, legalábbis eldicsekedhet vele. Ráadásul úgy, hogy a szélsőjobbos szavazók felé meg küldhet afféle üzenetet, hogy na jó, jó, mondtam én, hogy ne legyen. De hát látjátok, mégiscsak lesz ez - mert én benneteket is szeretlek. Nem beszélve a szavazataitokról, amelyre oly nagy szükségem van.”