A kedves vezető már begyűjtötte a hivatkozási alapot, hogy elmondhassa, ő mindent megtett a felvonulás ellen. Neki ennyi elég. A civil társadalom nagy része - persze azért nem mindenki - már ellőtte a puskapora nagy részét a tiltakozás előző részében. És különben is, annál rosszabb forgatókönyvet nehéz elképzelni, minthogy utcai harcba torkoljon az egész.
Így hát a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. A neonáci szagú figurák vonulgathatnak, rémítgethetnek, jelezhetik, hogy miféle honfitársakkal kényszerülünk együtt élni. A kedves vezető meg ugye mégiscsak megvédte a népet az efféle ocsmányságtól, legalábbis eldicsekedhet vele. Ráadásul úgy, hogy a szélsőjobbos szavazók felé meg küldhet afféle üzenetet, hogy na jó, jó, mondtam én, hogy ne legyen. De hát látjátok, mégiscsak lesz ez - mert én benneteket is szeretlek. Nem beszélve a szavazataitokról, amelyre oly nagy szükségem van.”