Még mindig menjetek a p***ába

„A Fidesz meglepődött, láthatóan. Bár a kutatóintézetek statisztikái szerint nincs mitől félniük, az ellenzék irtó töketlen, és csak egymás elől kapkodják a szűk számú szavazóikat a nehezen definiálható »demokratikus« pártok, mégis a legsötétebb kádári módszerekhez folyamodnak, hogy valahogyan »semlegesítsék« az önszerveződő civileket. Embereket ráncigálnak ki az ágyból, kordonnal zárják le a teret, amin az emberek tüntetni szerettek volna, és nem utolsó sorban: fröcsögő lejárató kampányt indítanak, amivel hiszterizálják a szavazótábort. És mi a lejárató kampány fő eleme? Bajnai Gordon. Jogosan ötölhet fel a kérdés: miért jó ez nekik? Miért hasznos, hogy a politikai ellenfélnek támogató diákokat tulajdonítanak, mikor ő magától csak egy cukrászdányi nyugdíjast tud összerántani (nem mintha lenézném a nyugdíjasokat)?

És itt lép be az, hogy ez nem csak a Fidesznek jó. Ez mindenkinek jó, aki a mostani politikai elitet gyarapítja, és a pártpolitikai alrendszerben mozog. Bajnai csak dörzsöli a tenyerét, persze, hát mi fiatalosak vagyunk, és támogatjuk őket. Ugyanazzal a szusszal leszólja a Békemenet résztvevőit, hogy azok biztosan fizetett álcivil statiszták. Húzzák-taszítják az embereket, egyik tábor, másik tábor. Te velem, ő veled. Mindenki nyer, mert az senkinek sem jó, ha pártoktól független kritikus hang létezik. Nekik csak olyanok kellenek, akik könnyen definiálhatóak, és 1. vagy könnyen támadhatóak, 2. vagy az ő hatalomra jutásukért menetelnek. Tehát: Orbán nyer, mert ellenségképet tud állítani, Bajnai nyer, mert szimbolikusan saját tábort tud felmutatni. Ki veszít? Azok az önszerveződő civilek, akik marhára nem ezért csinálják az egészet. Ennek a jelenségnek az utolsó, ún. »menthetetlen« stádiumát avatott körökben Milla-szindrómának hívják. Mindenkinek legyen intő példa.”