„Így lett minden bűnelkövető áldozat, és a társadalom pedig az állandósult bűnös. Ez az az érzés, amit nem lehet tovább elviselni. És amit nem is fog már sokáig elviselni egyetlen európai társadalom sem. Foucault szerint »mivel az iparosodás a munkaerő szabad piacát követeli meg, a 19. század büntetőmechanizmusaiban csökken a kötelező munka, felváltja a javító szándékú fogság«. De hol van már a boldog 19. század? Ma egy szélsőségesen individualista, szélsőségesen és önmaga paródiájává váltan liberális, szélsőségesen globalizált, szélsőségesen szekularizált és minden elődjénél álságosabb társadalom megpróbál eltekinteni a büntetéstől. Egyrészt azért, hogy fogyasztói megmaradjanak; s paradox módon éppen azért terheli a bűnt a vétkes helyett a többségi társadalomra, mert a képtelen vád alatti létezés a gondolkodás és a helyes önértékelés ellen dolgozik, s a többségi társadalmat a »politikailag korrekt« terrorjának gondolattalanságába és az önsorsrontó önszabályozás börtönébe zárja. Mindeközben a valódi bűnelkövetőket újra és újra rászabadítja a társadalomra, és megtiltja, hogy a társadalom megnevezze őket.
Amikor nyilvánosságra került a hír, hogy Páva Zsolt gyönyörű lányát brutálisan összeverték annak a napnak a hajnalán, amikor Bándy Kata cigány gyilkosa felett mondtak ítéletet, egy ország suttogta, üvöltötte, dadogta riadtan és felháborodva önmagának: ez megint cigány volt. És az ország megint nem tévedett.”