Az abszurd ünnepe

„Miközben a szabadságharcos miniszterelnök a gyarmatosítók asztalánál tölti a nemzeti függetlenségi ünnepet, hó lepi be az országot. Tízezrek ragadnak az utakon, százezrek áram nélkül. A kormányzati kommunikáció szerint minden kézben van tartva, csak maradjon az egész ország a járművében, ha kifogy a benzin, akkor üljünk át máshová. A több ezer helyi önszerveződő állampolgárral nem elégedett a belügymin, a káosz eszkalálódásakor önmagát kitüntető katasztrófavédelemmel viszont igen. Mindeközben a vonatok a Déli pályaudvartól a Déli pályaudvarig közlekednek. A nemzeti függetlenségi ünnep csúcspontjaként az osztrák hókotrók behívásával sikerült úrrá lenni a felforduláson. A katasztrófa helyzetet bejelentik, amikor véget ért a káosz.

Az ünnep alkalmából egy nem művész kapja a legrangosabb művészi elismerést, egy trollforgató a legkomolyabb állami újságírói díjat. A független kormánypárti civilek már hetek óta rettegnek a bomlasztó elemektől, és lemondták a tömegrendezvényt. Az MSZP-től független E14VSZPMPVSZ vörös szegfűvel ünnepel. Egy vonatbalesetkor sírva fakadó volt miniszterelnök határozott fellépést követel. A legnagyobb rendezvényt egy kávéházi politikai stand up-pal a legkisebb ellenzéki párt rendezi. A Fidesz elnökségben azon tanakodnak, hogy bevegyék az alkotmányba a hótorlaszok tilalmát.

Az abszurd ünnep legnagyobb vívmánya, hogy kiderült, ha az állam becsődöl, az emberi segítségnyújtás működik. Ha nem szolgáltat hírt a közszolgálat, akkor ott van a facebook. Ha nincs elég gép és ember a hivatalos szerveknél, jönnek az önkéntesek. Ha nem csak az uralkodással, hanem a kormányzással is foglalkozna a Fidesz, akkor soha nem derült volna ki ilyen szépen, hogy mi magyarok, megoldjuk önszerveződve a legnagyobb problémákat is. A kölcsönös emberi segítségnyújtásból kinövő mozgalom hozhatja el a kölcsönös gyűlölködésen alapuló abszurd politikai rendszer végét.”