Nem gyalázza, hanem együttműködik az egyházakkal, elismerve történelmi szerepüket. Lépést tartva a tudománnyal tudja, hogy a vallás nincs ellentétben az ésszel, ahogy a pszichológiával sem. Kiáll a határon túli magyarok jogaiért a regionalizmus és a pluralizmus jegyében, támogatja autonómiaigényüket. Mivel mélyen tiszteli az emberi jogokat és az élethez való legalapvetőbb jogot, ezért elítéli az abortuszt. Nem kokettál az intoleráns humanistákkal, rendszeresen elhatárolódik a szélsőséges liberálisoktól és a radikális baloldaliaktól. Az igazi liberális nem mentegeti a Kádár-rendszert, nem nosztalgiázik Zánka iránt. Nem horthystázza le Antall Józsefet, elhatárolódik a taxisblokádtól, ami a politika utcára vitelének megengedhetetlen formája volt.
Az igazi liberális nem vállal közösséget a szocialistákkal kiegyező, majd koalíciót kötő egykori liberális párttal. Az igazi liberális nem csak alkalmanként, saját értékrendjével ütköztetve bírálta a 2002-2010 közti kormányzat egyes lépéseit, hanem a magyar demokrácia megmentése érdekében nyíltan és egyértelműen átállt a jobboldalra. Ezt – korábbi énjétől és nézeteitől való folyamatos elhatárolódással – rendszeresen ki is nyilvánította, és a másik oldalra is szavaz azóta, képviselje azt bárki, akit addig akár vállalhatatlannak is tartott. Ez ugyanis az egyetlen, erkölcsileg elfogadható magatartás.
Az igazi liberalizmus elfogadja a konzervativizmus eddigi eredményeit és épít rájuk. Tudja, hogy nem érdemes berzenkedni, mindez szükségszerű, a hagyományok, tekintélyek eltörölhetetlenek, az emberi természet állandó és megváltoztathatatlan. Így az igazi liberális megváltoztathatatlan realitásként elfogadja a konzervatív gondolkodás fenti kereteit, és ezen belül jelöli ki saját mozgásterét.
Nos, az ilyen liberálisokkal lenne érdemes párbeszédet folytatni. Hol vannak az igazi, európai, szalonképes, mérsékelt liberálisok?