Kiút az alkotmányos válságból

„Felismerve a jelenlegi helyzet történelmi fontosságát Áder – az Alaptörvénnyel és az eddigi alkotmányos gyakorlattal összhangban – maga is megkísérelhet alakítani a helyzeten, az Alaptörvényhez például saját módosító javaslatot nyújthat be az Országgyűlésnek (Alapvetés S. cikk (1.). Hiába lép hatályba az Alaptörvény negyedik módosítása, senki nem akadályozhatja meg abban, hogy konzultáljon pártokkal és civilekkel, szakértőkkel és polgárokkal, és egy kompromisszumos, minél többek számára elfogadható, koherens, a fékek és ellensúlyok rendszerét helyreállító alkotmányos reform élére álljon.

»Hogy újraegyesítsük azt, amit mások megosztottak« – állt beiktatási beszédében, így mi lehetne méltóbb elnökléséhez, ha nem a parlamenti lövészárkokban megtépázott alkotmányos rend helyreállítása és az ezt kísérő végletes társadalmi feszültségek lecsillapítása?

Vajon módjában áll-e a kétharmados többségnek, hogy gőgösen még a legapróbb korrekciós javaslatokra is rácsapja az ajtót, ha az ország elsőszámú közjogi méltósága, a leginkább elfogadott politikai intézmény páratlan népszerűségű feje kéri az együttműködését?”