Nemzeti misszionárius póz

„Nem teljesen világos, milyen szintű jogászi szaktudás kell ahhoz, hogy az ember úgy gondolja: a kettős állampolgársággal, a konzulok, népművelők és más misszionáriusok nyugatra küldésével »közjogilag egyesítik« a magyar nemzetet. Ahogyan azt sem tudjuk, hogy – magyar közpénzen kívül – mit keresnek majd odaát a konzulok. Kettős állampolgárság-ügyi ügyfélszolgálatokat nyitnak? Olvasói leveleket írnak fokozottabb tempóban a főbb nyugati lapoknak, hogy ne csak a nagykövetekre háruljon minden teher?

Hát a népművelők? Milyen kultúrát, készséget, innovatív tudást adnak majd át szerencsésebb testvéreinknek? Pl. hogyan őrizzük meg odakint azt a magyar kultúrát és tudást, amit idehaza a kormány épp lebont az oktatásban? Hogyan legyen magyar identitásunk, miközben a kormány miatt ez egyre rosszabb ötlet? Bevezetés a rovásírásba? Hogyan tüntessünk ki nácikat, majd alázkodjunk meg előttük? Milyen lovat használjunk, ha nemzeti ünnepen bevonulunk Erdélybe? Teljes rejtély.

Operettország megint elképzelt valamit. És még a büdzsét is úgy alakítja, hogy ami a szívén, az a pénztárcánkon.”