Izzott a levegő a stúdióban: Csintalan belecsapott a lecsóba
A bukfenckirály megint nagyot alakított.
Orbán egy totalitárius hatalommal találta magát szemben, nem úgy, mint Alinsky, aki egy szabadon választott kormánnyal szállt szembe valamilyen kitalált kisebbség nevében.
„Saul Alinskyben és Orbán Viktorban valóban rengeteg hasonlóság van, többek között mindkettejüknek a két fülük közé szorult a fejük. Írtak is mindketten: az egyik radikálisoknak szóló kézikönyvet, a másik szakdolgozatot. Ilyen, és ehhez mérhető komoly, meghökkentő hasonlóságokat napestig tudnánk sorolni. Miután a Népszabadság újságírója volt olyan kedves, hogy könnyedén »elfogult ostobáknak« minősített minket a Népszabadság március 2-i hétvégi mellékletének második oldalán (Az ifjú Orbán és a »közösségi maffiamodell«) Alinskyről szóló posztunk miatt, a magunk elfogult, ostoba módján, szeretnénk néhány kérdést, feltevést elszórni alább, amennyire ezt tudatlanságunk engedi.
1. Volt-e Alinskynek kapcsolata a maffiával? Működő szervezeti modellnek tekintette-e azt? (...)
Végül, de nem utolsósorban: Orbán 1988-90-es politikai tevékenysége, hozzáállása valóban tekinthető radikálisnak. Egy aprócska különbség azért mégis van, legalább egy: Orbán egy totalitárius hatalommal és egy megszálló hadsereggel találta magát szemben, nem úgy, mint Alinsky, aki egy szabadon választott kormánnyal szállt szembe valamilyen kitalált kisebbség nevében, érdekében (vagy lehetséges, hogy a Népszabadságnál a szabad, legitim, mi több, demokratikus kormányok és diktatúrák közötti különbséget már ejtették – eddig nem így tűnt, ha ilyen változás történt, elnézést kérünk).”