„(…) nem volt problémánk a kereszténység felvételével, a házasság »szűkre szabásával« és a történelmi-nemzeti akklamáció beemelésével – ám annál inkább mindennek a megfogalmazásával. Továbbá a hullámzó minőség mellett már a módosítások előtti alkotmányt is túlírtnak találtuk, mivel tele van pakolva sokadik generációs jogokkal, amelyek nem valók alkotmányba. A magzati élet védelme nemhogy túl szűk, hanem sunyi, amennyiben szóban kiáll érte, ám jogkövetkezménnyel nem jár, így nem kellett szigorítani a meglehetősen szabados magyar abortusztörvényt, s már az első változat is vészesen kezdett hasonlítani a száz oldalas portugál alkotmányra.(…)
Továbbá ez a módosításosdi a szöveg Orbán Viktor által vindikált tekintélyének és szakralitásának sem tesz jót. Hol szakrális, meg hol tisztelhető egy állandóan módosítgatott szöveg?
Elméletileg lehetséges, hogy lesz még balos kétharmad is az országban. Nos, akkor megnézheti majd magát a Fidesz-KNDP, mint az alkotmánymódosítás cinikus módszerének precedensteremtője, és egy szava sem lehet a módszerét biztosan lemásoló ellenfélre. A következő választásokon persze nem valószínű a kétharmados balos győzelem, sőt még a feles sem. De attól kezdve, hogy csak mondjuk sima többsége van a Fidesznek, meg fogja látni, hogy a saját mozgásterét is mennyire beszűkítette.
Mondhatnám, alkotmányügyben tetszettek volna jobban végiggondolni a dolgokat, kapkodás nélkül. Kevesebb lenne a galiba. A krumplileves legyen krumplileves, az alkotmány meg alkotmány.”