És ezután mi lesz, drága jobbosok?

„Először is nehéz az összes kritikust lebérretegőzni, például a néhai köztársaság egykori elnökét Sólyom Lászlót, aki kemény bírálatot gyakorolt az alkotmánymódosítás miatt. Morgolódott egy sort a Konzervatórium nevű blog szerzőpárosa, Ablonczy Bálint a Heti Válaszban meg egyenesen a parlamenti többség realitásérzékét kérdőjelezte meg.

A legegyértelműbben Lakner Dávid fogalmazott a Mandineren: »…Schmitt Pál lemondásának szükségességében ki tudott alakulni (egy amúgy üdvözlendő) egység, addig az annál sokkal fontosabb ügyben a jobboldal egy része vagy hallgat, vagy inkább a baloldal 2006-os taktikáját választja: a tiltakozókon és a tiltakozásokon köszörüli a nyelvét« – mondja ki azt, amit e cikk is észrevételez fentebb. »…Sólyom Lászlón kívül szinte a teljes jobboldal hallgat, és a volt államfő is csak a Népszabadságban tudja publikálni az alkotmánymódosítást elítélő véleményét« - folytatja ő.

Derék, és most mindegy, hogy időben jöttek vagy elkésettek ezek a reakciók. (...)

Nem beszélve arról, hogy, ha valami miatt ezt a módosítást levették volna a napirendről, attól még az alaptörvénnyel minden rendben lenne? Úgy már összeegyeztethető a konzervatív eszményekkel a forradalmi retorika, a szociális demagógia, a nem leszünk gyarmat Európa-ellenessége, a lojális káderek mindenhová beültetése, a piac- és tőke elleni izgatás, a giccskultusz? Mondjátok, ha komolyan veszitek, amiket most leírtatok, mit kerestek ti még ott?”