A világrend köszöni szépen, jól van

„Az európai – és úgy általában az emberek – hócipője lassan de biztosan megtelik. És valószínűleg elegük van a globalizációból is, mert azt gondolják, hogy e kontrollálhatatlan folyamat az emberiség nagy részének csak függőséget hozott. Szokták mondani, hogy a globalizáció tök jó, mert összeért a világ, pillanatok alatt megy körbe az infó, meg szabadon áramlanak a normák meg az értékek meg az alapelvek is, mindenki egyenlő, meg a tőzsdék bedöntése is könnyebb, mint mondjuk ötszáz évvel korábban. Viszont arról csak a csinos összeesküvés-elméletek gyártói szövegelnek, hogy ez csak keveseknek hozott »jó életet«, »jóllétet«. Az emberek nagy része virtuális vagy éppen nagyon is valóságos rabszolga atyái földjén. Előbbitől a teljesítményfokozás révén szívják el az életet és teszik valamivé, aminek csak funkciója van, de célja nincsen, utóbbi meg az a szerencsétlen ember, aki fapapucsban megy le a bányába egy darab vasrúddal »dolgozni«. Egyik takarodik a föld alá negyvenévesen, mert felfalta a (társas)magány, a belső zűrzavar és a rák, a másik meg ott marad ötszáz méter mélyen a föld alatt. A harmadik, kis túlzással, de az ő zsírjukon hízik, és behúz egy strigulát.

De a kritikus tömegnek csak az a sorsa, hogy előbb vagy utóbb mindig összeáll. Ezt jelzi, hogy civil szervezetek meg EP-képviselők elindítottak egy mozgalmat, aminek nem más a célja, minthogy a csúnyán nézés technikájával meghátrálásra kényszerítsék azokat, akik hobbiszinten húzogatják a népek nadrágszíjait. Van mire hivatkozniuk: az e politikának áldozatul esett országok egy része lassan már működésképtelenné válik, hiszen a máról holnapra való tengődést nehéz optimális működésnek nevezni. A kérdés az, hogy e mozgalom hova teljesedik ki és lesz-e valaki is, aki meghallja a hangjukat.

Az Occupy-mozgalom is nagy dérrel és dúrral indult, s mi lett a vége? Sütöttek egy kis szalonnát, a világrend meg köszöni szépen, jól van.”