„A stílus...
Ezek közül számunkra talán a legfontosabb az alkotmánymódosítás stílusa. A alkotmánymódosítás körülményei és folyamata, az Alkotmánybíróság döntéseit követően hatályon kívül helyezett rendelkezések alkotmányba emelése, azt jelzi, hogy a kormány számára ebben az esetben a legfontosabb az alkotmányozó hatalom erejének felmutatása, a kormányzati potenciál demonstrálása volt. Nem szeretjük a nyers erő nyelvét a politikában, bár nem tagadjuk, hogy enélkül nincs politika. Számunkra a politika valódi természete a vitában és a viták eredményeképpen kialakuló döntésekben illetve kompromisszumokban rejlik, melyek képesek a politikai hatalom erőközpontú természetét megszelídíteni és kontroll alatt tartani. Ilyen, a közvélemény széles körében vitatott kérdések egyszerű erőfölénnyel történő eldöntése szerintünk rossz üzenet. Továbbá nem is elegáns, mivel pontosan a kétharmad birtokában kellene gesztusokat gyakorolni, ezzel megmutatva a kormányzat valódi »erejét«. Hiányoljuk tehát a kompromisszumkészséget és az önmérsékletet, de égető szükségét éreztük volna az elmúlt években a nagyvonalúságnak és az alázatnak is. »A kiérdemelt bizalmat meg kell tartani, ezért akármilyen elsöprő fölénnyel is győztünk a mai napon, a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon.« - mondta Orbán Viktor 2010. április 11-én. Pontosan ez a két elem hiányzik ebből az alkotmányozó gesztusból. Hiányoljuk azt a stílust, amely túlmutatott volna a nyers erő kétségtelenül hatékony politikáján.