Ki lesz az ámokfutó?

„Két eset lehetséges.

Vagy Szalai Annamária őrült meg, mert úgy döntött, magánbosszúra vagy személyes politikai ízlésének a kierőszakolására használ fel egy fontos állami intézményt, hatóságot. Ennek rendeli alá az egész apparátust, amelyet az adónkból tartunk fenn (ahogyan őt is abból fizetjük, noha akaratunk ellenére). És a mi adóforintjainkat (sajnos már régóta nem adófillérekről van szó) arra használja, hogy hosszú-hosszú hónapok óta rákényszerítse az egész hivatali apparátusát, törje a fejét, hogyan lehet kijátszani a törvényt meg a független magyar bíróság döntéseit. Még azt sem szégyelli, sem ő, sem az úgynevezett jogászai, hogy ehhez olyan szabályokat találnak ki (lásd az üreshátlap-aláírásról szóló »szabályt«), amelyeken egy ország röhög vagy sír. Namármost: ha ez a helyzet, nehezen magyarázható, miért tűri a jelölője és kinevezője (Orbán meg az ő kétharmada) ezt a nyilvánvaló ámokfutást meg azt, hogy egy őrült monomániája miatt a Klubrádió ügyétől zeng egész Európa, és önkényuralom hírébe keveri (ez is) a Nemzeti Együttműködés nagyszerű Rendszerét.

Vagy Szalai Annamária nagyon is józan, szó sincs őrületről és monomániáról, csak azt teszi, amiért odarakták, és amire utasítást kap. Vagyis engedelmes végrehajtója a kormányzati akaratnak. És akkor a médiahatóság nem saját kezdeményezésére él vissza a hatalmi jogosítványaival, hanem a kétharmados hatalom szíve-lelke maga várja el ezt tőle.”