Devizahitel: pénzügyes átok?

„A lakást a vételárnál egymillióval olcsóbban, de némi szerencsével gyorsan eladva következett a számvetés, amely megdöbbentő eredményre vezetett. Öt év alatt a bankba ­ ilyen-olyan címen ­mindösszesen 12 millió forintot fizettem, hogy majd az elszámoláskor mindössze négymilliót kapjak kézhez. Vagyis, az eladási árból származó egymilliós veszteséget levonva a bank öt év alatt írd és mondd 7, azaz hétmillió forintot fogott rajtam. Éppen a dupláját az akkoriban meghirdetett öt százalék körüli kamatnak, és akkor hol volt még az árfolyamkockázat, amelynek átka csak ezt követően teljesedett be a devizaadósokon.

Azt persze nem tudhatom, hogy a befizetett summából mennyi lehetett a bank haszna, ám sokat elárul az egész ügyről az, hogy a Bernben élő barátom az ottani jelzálog hitelének kamatát éppen akkoriban alkudta le 1,8 százalékról 1,5 százalékra.

Mindez a pénzügyi kultúra legteljesebb hiánya ­ foglalhatjuk össze a történet tanulságát, miként a többi pórul járt devizaadósét is. Hogy majd az érintettek képviselőinek legújabb, szakmaiatlansága révén azok ügyét lejárató, nevetségessé tevő próbálkozásáról meg ne feledkezzünk. És mindebből a ­ nem teljesen alaptalanul fennálló ­ bankellenes hangulatot meglovagolva az egyik legolvasottabb napilap összeesküvés-elmélettel átszőtt címlap sztorit készített.”