„Az 1,8 millió eb hatósági ellenőrzése a jegyzők egyszemélyi feladata lenne, akik viszont a hírek szerint még a chipleolvasó készülék beszerzéséig sem jutottak el. Pedig a mulasztókra kiszabható bírság tetemes is lehet; 5-től 45 ezer forintig terjedő, és ez még akkor sem kevés, ha első alkalommal nyilván az alsó összeg kivetésére lehet számítani. Következik a gyors kalkuláció, és máris pontosan érthető minden szabályszegő észjárása, nyomában pedig a hatóság nyilvánvalóan bekövetkező kudarca. Hogy tudniillik a fentiek alapján igen kicsiny eséllyel bekövetkező lebukással járó, elsőre aligha több mint 5-10 ezer forintos bírság áll szemben a kutyánként és minimálisan fizetendő 3500 forinttal. Hogy a tapasztalatok szerint az arcátlanabb (élelmesebb?) állatorvosok a kötelező vizsgálatért elkért, akár 12-13 ezer forintra rúgó díjait ne is említsük. Noha az idézett cikk szerint a chip 7-900 forintos beszerzési, és 200 forintos beültetési, nyilvántartásba vételi ára áll szemben a 3500 forintos minimális hatósági fogyasztói árral. Úgy, hogy a különbözet sorsa egyelőre nem is tisztázott: vajon marad az állatorvosoknál, vagy a költségvetés netán igényt tart rá?
Pedig a jó megoldás tálcán kínálja magát. Vessenek ki valamilyen elfogadható mértékű ebadót, amely beszedésére ott volna a NAV akár fegyveres erőket is felvonultatni kész gárdája, hogy majd az így, a mostaninál jóval nagyobb hatékonysággal beszedett összeg nyújthasson fedezetet a továbbiakra. Vagyis a kötelező közegészségügyi megfontolásokból (úgy 250 ezer kóbor eb sohasem kapott veszettség elleni oltást) ingyenessé tett oltással egybekötött, úgyszintén ingyenes és persze kötelező chipezésre. Ez utóbbit pedig valamilyen életkori felső határhoz kötve, hogy másokkal ne történhessen meg, ami velünk: a 13 éves airedale terrierünk ugyanis mindössze egyetlen hónappal élte túl a chipezést.”