Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Professzoraink közül többen vállalták, hogy – legyen bármilyen méltatlan is – grátisz szerződést kössenek az egyetemmel, s így folytassák az oktatást. Interjú.
„A legnagyobb József Attila-, legnagyobb Petőfi-kutató elmegy. Olyanoktól válnak meg, akik miatt az ELTE-t választják a hallgatók, és nem más egyetemet. Tőlük ez a legjobb egyetem.
Az ELTE-n szinte mindenki húzónév. Mi az utánpótlásban is a minőséget próbáljuk hozni, hiszen a nagy nevek vonzzák maguk után a szintén rövid időn belül ugyanolyan nagy nevűvé váló tanítványaikat, oktató kollégákat. Erről szólnak a tudományos iskolák. Ugyanakkor visszavárjuk az oktatókat, kínáltunk visszafoglalkoztatási lehetőséget, a most nyugdíjazott egyetemi tanárokat a kar előterjesztette a professzor emeritusi címre. A BTK dékánja rendkívül súlyos helyzetben hozta meg döntéseit. Egyszerre kellett kezelnie a hallgatói mozgalmakat, a teremfoglalást, a listaügyet, a hallgatói önkormányzati kérdéseket, a költségvetést, az elbocsátásokat. És ebben a helyzetben az utolsó pillanatig küzdött a kari költségvetés összeillesztéséért. Ha nincs kari költségvetés, akkor az ELTE egészének sem lett volna, s ez beláthatatlan következményekkel járt volna. Az egyetemvezetés támogató segítsége, más karok aktív szolidaritása mellett így az utolsó éjszakán dőlt el, mekkora bérköltség az, amit semmi szín alatt nem tud beépíteni a költségvetésébe a kar. Ezért azután tényleg sokkolóvá vált a történet, mert egyetlen éjszaka alatt dőlt el az, hányan lesznek azok, akiktől meg kell válnia a fakultásnak. Amúgy professzoraink közül többen vállalták, hogy – legyen bármilyen méltatlan is – grátisz szerződést kössenek az egyetemmel, s így folytassák az oktatást. (...)
Mi lesz, ha a hallgatói szerződések ügyében nem mozdul el a kormány?
Nekem az az információm, hogy komolyan elmozdultak a holtpontról a tárgyalások ebben a kérdésben. Mindenki számára szimbólummá lett ez a kérdés, a kormánynak is, elsősorban azonban a HÖOK-nak. Ahogyan értelmezem, a megoldás egy kompromisszumos modell felé közelít.
Ha már a hallgatói önkormányzatot említi: ha nincs a listabotrány, akkor meddig »nem látja« az egyetem vezetése, hogy mi zajlik a BTK HÖK-ben? Mikor lett volna ügy a listabotrány nélkül abból, hogy a Jobbik befészkelte magát a szervezetbe?
Évek óta érzékeljük azt, hogy a hallgatóság körében bizonyos szkepticizmus van a HÖK kapcsán, de ez nem feltétlenül politikai alapú. Az egyetem vezetése a hallgatókat régóta ösztönzi arra, hogy vegyék komolyan a hallgatói önkormányzatot, többek között például az oktatói munka hallgatói véleményezésének kapcsán. Pontosan a legutóbbi BTK-választásoknál lehetett érzékelni, hogy egyensúlyi helyzet jött létre hallgatói csoportosulások között. A választásokon patthelyzet alakult ki, s végül egyetlen szavazattal nyert a jelenlegi elnökség. Vagyis egyáltalán nem mondanám, hogy a hallgatóság érdektelen volna ebben a kérdésben. Ami a Jobbikot illeti: más pártokkal ellentétben, úgy tűnik, szisztematikusan építkezett a BTK hallgatói önkormányzatnál, de az nem bizonyított, hogy a HÖK-öt infrastruktúraként használta volna. A listák miatt úgy hírlett, mintha az egész egyetemi önkormányzat a Jobbik befolyása alatt állna, de ez egyfelől csak a bölcsész-részönkormányzat vonatkozásában értelmezhető, másfelől pedig inkább egyes vezetőkre igaz. A mi felelősségünk, úgy gondolom, nem szervezeti felelősség. Hiszen az ELTE mindig gátat vetett annak, hogy az egyetemen politikai rendezvények legyenek, politikai szervezetek jelenjenek meg. Nyilván, ha a HÖK, amelynek egyes tagjai a Jobbik befolyása alatt álltak, behoztak volna valamiféle politikai rendezvényt, akkor hamarabb nyilvánosságra került volna ez a történet is. De nem így zajlott.”