A rasszizmus ott van a diákokra uszított szélsőjobbos futballdrukkerek ökölrázásában. A rasszizmus ott van a nyilas parlament tagjának, a fasiszta kormány feltétlen hívének rehabilitálásában, és a magyar fasiszták bűneinek relativizálásában. A rasszizmus ott van a parlamentben: a zsidó politikusok listázása mögött, vagy a vállaltan antiszemita Prohászka Ottokár, a hungarizmus és a zsidóellenes törvények szülőatyjának emléke mögött.
Tény, nem fenyegetés: a rasszizmus körülöttünk, terjed és erősödik. Meg kell állítanunk, vissza kell szorítanunk! Minden alkalommal nemet kell mondanunk a rasszizmusra: zéró toleranciára van szükség a szélsőjobboldali eszmékkel, szavakkal és tettekkel szemben. Ezért a rasszizmus ellen szakadatlanul küzdenie kell mindenkinek, akinek fontos a szabadság, a demokrácia, az igazságosság és a jogegyenlőség: a humanizmus.
Van remény, mert többen vannak azok, akik őszintén vallják, hogy minden ember egyenlőnek születik. Akik azt az elvet képviselik, hogy senkit nem érhet negatív megkülönböztetés, hátrány, fenyegetés vagy jogsértés a származása miatt.
Ennek a küzdelemnek a fontosságára kell figyelmeztetni ma. És ennek a meggyőződésnek kell maradéktalanul érvényesülnie a köztereken és a közéletben ma, holnap, és minden nap ezután.