Én szeretem a kutyákat
Arcsi, a weimari vizslánk a puszta létezésével bizonyítja és igazolja a rasszizmusunkat.
Nemet kell mondanunk a rasszizmusra: zéró toleranciára van szükség a szélsőjobboldali eszmékkel, szavakkal és tettekkel szemben.
Ma, a rasszizmus elleni világnapon emlékeznünk kell. Emlékeznünk mindazokra, akik a gyűlölködő eszméknek és embertelen tetteknek estek áldozatul a világon és Magyarországon.
Ma azonban nem elég az emlékezés. És főképp nem elég egy udvariaskodó közlemény. Ma már figyelmeztetnünk kell, mert nagy és növekvő a veszély. Nap mint nap sérül a joga több százezer honfitársunknak a származása miatt.
A rasszizmus körülöttünk, terjed és erősödik.
A rasszizmus ott van a turulban, az árpádsávos zászlóban, ami mind a szélsőjobb szimbóluma.
A rasszizmus ott van az egyetemeken és főiskolákon, ahol a szélsőjobboldaliak vélt vagy valós származás alapján listázzák a diákokat. A rasszizmus ott van a színházban, amit a szélsőjobb izgat és igazgat. A rasszizmus ott van a szélsőjobboldali újságok lapjain, amelyek nap mint nap támadják és fenyegetik a kisebbségeket. A rasszizmus ott van a tévés újságíró fejében, aki évek óta rendszeresen kirekesztő, cigánygyűlölő, zsidóellenes kirohanásokat tehet, és nemhogy büntetést, de kitüntetést kap mindezért. A rasszizmus ott van az újságíró tollában, aki a cigányok és zsidók ellenségeként gyűlöletet szít.
A rasszizmus ott van a diákokra uszított szélsőjobbos futballdrukkerek ökölrázásában. A rasszizmus ott van a nyilas parlament tagjának, a fasiszta kormány feltétlen hívének rehabilitálásában, és a magyar fasiszták bűneinek relativizálásában. A rasszizmus ott van a parlamentben: a zsidó politikusok listázása mögött, vagy a vállaltan antiszemita Prohászka Ottokár, a hungarizmus és a zsidóellenes törvények szülőatyjának emléke mögött.
Tény, nem fenyegetés: a rasszizmus körülöttünk, terjed és erősödik. Meg kell állítanunk, vissza kell szorítanunk! Minden alkalommal nemet kell mondanunk a rasszizmusra: zéró toleranciára van szükség a szélsőjobboldali eszmékkel, szavakkal és tettekkel szemben. Ezért a rasszizmus ellen szakadatlanul küzdenie kell mindenkinek, akinek fontos a szabadság, a demokrácia, az igazságosság és a jogegyenlőség: a humanizmus.
Van remény, mert többen vannak azok, akik őszintén vallják, hogy minden ember egyenlőnek születik. Akik azt az elvet képviselik, hogy senkit nem érhet negatív megkülönböztetés, hátrány, fenyegetés vagy jogsértés a származása miatt.
Ennek a küzdelemnek a fontosságára kell figyelmeztetni ma. És ennek a meggyőződésnek kell maradéktalanul érvényesülnie a köztereken és a közéletben ma, holnap, és minden nap ezután.