Hatalmi hittan?

„Ami pedig a döntés elvi-ideologikus részét illeti: a keresztyén hit-és erkölcstan tanulása nem kötelező. Senkinek nem kell vallania felekezeti hovatartozásáról, világnézeti meggyőződéséről. Egy új tantárgy választásának lehetőségéről van szó, s ez nemhogy sértené az egyén szabadságának jogait világnézeti meggyőződésének választásában, az identitáshagyományokkal való azonosulásában, hanem éppenséggel tágítja. Ugyan miért ne lehetne a keresztyénség a sokféleség része? Miféle értékrend tarthat ma igényt olyan kizárólagosságra, amely szerint a keresztyénség veszélyezteti a világnézeti és erkölcsi hagyományok sokféleségének általánosan elfogadott nyugati normáját? Pont ellenkezőleg: nem veszélyezteti, hanem gazdagítja.

Létezik ma egy általánosan igaznak elfogadott, valójában soha nem bizonyított narratíva, amely azt feltételezi, hogy a vallási tartalom világnézetileg meghatározott, szemben azzal, ami vallási vonatkozásoktól mentes. Tehát, egyszerűen: ha azt mondom, Isten teremtette a világot, akkor ebben masszív világnézeti meggyőződés fejeződik ki. Ha viszont a téma kapcsán valamilyen tudományos elméletre hivatkozom, akkor az világnézetileg semleges. Úgymond, »objektív«. Ugyan miért? Miféle végső instancia áll az ember rendelkezésére, hogy a valóságról végső ítéletet mondjon? Vajon a tudomány végső feltételezései nem hiten alapulnak? Ugyan, mi máson? És ki bizonyította valamikor is a világról és az emberről szóló keresztyén tanítás téves voltát? Miféle világnézeti alapon lehet azt állítani, hogy a világnézetek sokféleségének a keresztyénség nem lehet legitim tagja? Létezhet-e ma bármilyen világnézet is, amely az igazság kizárólagos birtokosának tételezve önmagát, a keresztyénségről végérvényes ítéletet mond? S ha mégis van ilyen jelenség, akkor ki az intoleráns? Ha tehát az iskolákból kiszorul a keresztyén hit-és erkölcstan, akkor megvalósul a tolerancia, ha meg helyet kap, akkor nem? Nem éppen fordítva áll a helyzet?”