Ezek a szövegek jó ideje ilyen lehetőségre vártak

„Az Add ide a drámád pályázat misszióként is értelmezhető: 2011-ben azt állítottátok, hogy a fiatal magyar dráma az asztalfiókban lappang: »Gyakran az asztalfiókban lakik. Vagy olvasatlan fájlokban. Titokban nézőkről, kihangosításról, fényekről álmodik. És talán már meg is érett rájuk. Ezért néha nem árt neki egy kis infúzió a színházi–irodalmi (zárt) osztályról.«

Deres Kornélia: Az Add ide a drámád sorozat ötlete 2010 nyarán születhetett: emlékszem, Balogh Endre, az akkori JAK elnök hívott, lenne-e kedvünk Noémivel elkezdeni egy ilyen dolgot, Magács Lászlóval és a Merlinnel karöltve. Kíváncsian és örömmel vágtunk bele ebbe a kalandba, mert azt tapasztaltuk, hogy a kortárs drámák - főleg ha nem sztárolt írók vagy drámaíróként befutott alkotók művei- nem igazán kerülhetnek közönség elé. De már az első pályázat is bizonyította a maga rövid, két hetes határidejével, hogy drámák igenis íródnak, hiszen beérkezett huszonnégy pályamunka. Ennyi idő alatt! Nem lehetetlen, hogy volt pár Speedy Gonzales, akik két hét alatt összeraktak egy darabot, de én inkább azt hiszem, hogy ezek a szövegek jó ideje ilyen lehetőségre vártak, számítógépen, asztalfiókban. És mi szerettük volna őket előcsalogatni.

Herczog Noémi: Mindkét pályázaton megpróbáltuk a pályázók között előnyben részesíteni az új neveket. Nem volt arról szó, hogy Nádas Pétert kellett volna visszautasítanunk, és az is igaz, hogy beválogattunk már korábban megjelent műveket is, Schein Gáborét vagy Almássy Bettináét. De ezek mégsem agyonbeszélt darabok. Nem jelentett kizáró okot, ha valakinek ismertük a nevét, de próbáltunk abból kiindulni, hogy jó volna felfedezni valakit. Nem baj, ha vitatható, amit csinál, de legyen sajátos, egyedi, amiről már érdemes vitatkozni. És lemondtunk ismertebb nevekről, ha nem találtuk őket ez esetben különösebben izgalmasnak.

2012 nyarán meghirdettétek az Add ide a drámád 2-t. Erre 104 pályázat érkezett 84 pályázótól: Ti ebből négyet választottatok ki. Miért pont ezekre esett a választás? Mik voltak a legfőbb értékelési szempontok?

DK: Azzal kell kezdenem, hogy a 104 szöveg elsőre azért brutális mennyiségnek tűnt. De még ha az idő nagy részében küzdelmesnek is tűnt végigolvasni őket, akadtak igazi csemegék. Ezek közül kerültek ki a nyertesek. Az első körben nyilván szét kellett választani a jó színvonalon megírt darabokat az íráskészségről egyáltalán nem tanúskodó szövegektől, ez volt az egyszerűbb rész. A szűkített listából aztán ismételt olvasások után próbáltuk kiemelni a formai vagy tartalmi szempontból nagyobb kihívást jelentő szövegeket. Tehát elsősorban nem »jól megcsinált« darabokat kerestünk, hanem olyan műveket, amelyekben van szikra, szellem, kezdeményezőkészség, vagányság. Azt gondolom, hogy egy fiatal írószervezet által kezdeményezett pályázat értékelési szempontrendszere térjen el a hivatalos kánontól. Hozzon valami frisset, valami pimaszt.

HN: Mind a négy kiválasztott darabot sajátosnak találtuk, kócosnak és zabolátlannak, úgy éreztük, lehet róluk vitatkozni. A JAK-füzeteknek régóta első drámakötetei az AID két antológiája. Sopotnik Zoltán darabja például egy lírai ikrek hava történet, szinte klasszikus drámai helyzetek nélkül. Fontos, hogy van a négy között egy mese is, Mosu Norbert-László királylányos sztorija, amelyben olyasmit is megkérdeznek egymástól a mesehősök, hogy »te meleg vagy-e«, és a zsarnokság is elég központi kérdéssé válik egy ponton. Csicskár Dávidnak elszállt az agya, és írt egy sci-fi paródiát, tulajdonképpen ez adta a kötet borítójának ötletét, érdemes megnézni, mi van rajta. Örültünk, hogy a négyből egy választottunk nő: Almássy Bettina. Fontos, hogy van, és saját jogon (nem a kvóta miatt, ha kvótát támasztunk, minimum három nőt beválogattunk volna.) Egyszerű, hétköznapi és felkavaró történet az övé.”