Táncsics-díj mint rendszertermék

„Először is, bocsássuk előre, hogy bonyolultság ide, bonyolultság oda, Szaniszló Ferencet mai állapotában Táncsics-díjra emelni s a szakma elé példaként állítani hiba volt. Az Echo tévé műsorvezetője ezotériába hajló, szörnyű összeesküvés-elméleteivel nem újságírói munkát végez, inkább sámánít, azt is a bolydultabb fajtából. Ugyanakkor azt sem érdemes elfelejteni, hogy voltak oly idők, amikor Szaniszló - életét is kockára tevő - élvezetes és szakszerű haditudósításaival inkább soroltatott az ország legprofibb sajtómunkásai közé, mint a Táncsics-díjuktól most hangoskodva megválók némelyike. Csakhogy azokban az időkben Szaniszló teljesítménye nemhogy érdemesült volna, egyenesen közszolgálati menlevéllel párosult, s a perifériára szorult. A remek tudósítóból így vált megkeseredett, pocsék elméletgyártó publicista, akit a felfrissítetlen emlékezet emelhetett most rangra.

A csinnadrattázás mégis azért rosszízű, mert főként azok generálják, akik korábban sokat tettek Szaniszló és a nem közéjük való mások kirekesztéséért, ellehetetlenítéséért.”