Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
A falu híven őrzi hagyományait: a kommunizmus emléknapján minden évben megkoszorúzzák a Tököny téren álló Polgármesteri Hivatal falán a hős mártír, Orsovay hadnagy emlékét megörökítő márványtáblát.
„A XIX. század derekától egy kis zsidó közösség is meggyökeredzett Magyarlaktafalván, melynek tagjai békében éltek az őslakókkal majd egy évszázadon át. A kommün hetei viszonylag békésen teltek, 1919 novemberében a Héjjas Iván különítményeseihez tartozó Orsovay hadnagy szakasza és román szövetségesei – a direktórium tagjait nem lelvén, mivel az nem volt – jobb híján csupán két zsidó kereskedőt, Blum Jenőt és az ő Csaba fiát akasztotta a tanácsháza előtti eperfára föl. Orsovay még azon az éjjelen, a volt Blumféle kocsma gádorából fölfelé kapaszkodva, hátrabukott a falépcsőn, és oly szerencsétlenül ütötte be fejét egy szétvert boroshordó csonkjában, hogy szörnyethalt.
A pár békésebb évet előbb a hitlerista Volksbund fölbukkanása tette változatossá, majd a férfiak egy részének az SS-be való kényszerű besorozása, s végül a zsidóság megbélyegzése és elhurcolása okozott némi pezsgést. A magyarlaktafalvi németek, mi mást is tehettek volna, bevackoltak a zsidók házaiba, ingóságaikat széthordták, családi papírjaikat, fényképeiket, gyermekjátékaikat, használhatatlannak minősített ruháikat tűzre hányták, a zsidó templomot kifosztották, annak bútorzatát tüzelőnek fölaprították, a tóratekercseket pedig eladták hetven forintért Kolompár Józsinak, a szomszéd falu téglavető cigányának.
1947-ben alföldi kubikusok érkeztek a faluba, és buzgón segédkeztek abban, hogy a magyarlaktafalvi németek nyolcvan százalékát vagonra tegyék és – szerencse a szerencsétlenségben – Németország nyugati felébe telepítsék. A rendszerváltás zökkenőmentesen zajlott Magyarlaktafalván; a Kovács család megszerezte a volt Tököny Szövetkezet földjeit és javait, a birtokokat folyamatosan növeli azóta is. A falu lakosságának kilencven százaléka, orosházi őseik példáját követve, újra cseléd lett.
A koldusbotra jutott lakosság egy része elhagyta a falut, helyükre cigányok költöztek, ami azonban a közbiztonságot nem befolyásolta, köszönhetően annak, hogy a helyi Magyar Gárda, a Véderő és a Magyar Páva Tánc és Harcművészeti Egylet állig felfegyverzett alakulatai naponta békésen masíroznak az utcákon. A falu híven őrzi hagyományait is: a kommunizmus emléknapján minden évben megkoszorúzzák a Tököny téren álló Polgármesteri Hivatal falán a hős mártír, Orsovay hadnagy emlékét megörökítő márványtáblát.”