Magyarlaktafalva

2013. március 17. 09:44

A falu híven őrzi hagyományait: a kommunizmus emléknapján minden évben megkoszorúzzák a Tököny téren álló Polgármesteri Hivatal falán a hős mártír, Orsovay hadnagy emlékét megörökítő márványtáblát.

2013. március 17. 09:44
Bächer Iván
NOL

„A XIX. század derekától egy kis zsidó közösség is meggyökeredzett Magyarlaktafalván, melynek tagjai békében éltek az őslakókkal majd egy évszázadon át. A kommün hetei viszonylag békésen teltek, 1919 novemberében a Héjjas Iván különítményeseihez tartozó Orsovay hadnagy szakasza és román szövetségesei – a direktórium tagjait nem lelvén, mivel az nem volt – jobb híján csupán két zsidó kereskedőt, Blum Jenőt és az ő Csaba fiát akasztotta a tanácsháza előtti eperfára föl. Orsovay még azon az éjjelen, a volt Blumféle kocsma gádorából fölfelé kapaszkodva, hátrabukott a falépcsőn, és oly szerencsétlenül ütötte be fejét egy szétvert boroshordó csonkjában, hogy szörnyethalt.

A pár békésebb évet előbb a hitlerista Volksbund fölbukkanása tette változatossá, majd a férfiak egy részének az SS-be való kényszerű besorozása, s végül a zsidóság megbélyegzése és elhurcolása okozott némi pezsgést. A magyarlaktafalvi németek, mi mást is tehettek volna, bevackoltak a zsidók házaiba, ingóságaikat széthordták, családi papírjaikat, fényképeiket, gyermekjátékaikat, használhatatlannak minősített ruháikat tűzre hányták, a zsidó templomot kifosztották, annak bútorzatát tüzelőnek fölaprították, a tóratekercseket pedig eladták hetven forintért Kolompár Józsinak, a szomszéd falu téglavető cigányának.

1947-ben alföldi kubikusok érkeztek a faluba, és buzgón segédkeztek abban, hogy a magyarlaktafalvi németek nyolcvan százalékát vagonra tegyék és – szerencse a szerencsétlenségben – Németország nyugati felébe telepítsék. A rendszerváltás zökkenőmentesen zajlott Magyarlaktafalván; a Kovács család megszerezte a volt Tököny Szövetkezet földjeit és javait, a birtokokat folyamatosan növeli azóta is. A falu lakosságának kilencven százaléka, orosházi őseik példáját követve, újra cseléd lett.

A koldusbotra jutott lakosság egy része elhagyta a falut, helyükre cigányok költöztek, ami azonban a közbiztonságot nem befolyásolta, köszönhetően annak, hogy a helyi Magyar Gárda, a Véderő és a Magyar Páva Tánc és Harcművészeti Egylet állig felfegyverzett alakulatai naponta békésen masíroznak az utcákon. A falu híven őrzi hagyományait is: a kommunizmus emléknapján minden évben megkoszorúzzák a Tököny téren álló Polgármesteri Hivatal falán a hős mártír, Orsovay hadnagy emlékét megörökítő márványtáblát.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 28 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kispufi
2013. március 17. 21:05
óhogyaszájbaververnyákolókedvesanyád, te pöcegödörfajzat. észre se veszik a moslékok, mennyire túl vannak minden határon, és mennyire nem látnak mégse túl - nem tudnak, nem akarnak - a maguk kis leokádott léckerítésein.
antioxi
2013. március 17. 14:21
T. Bacher I.! A fél lábamat oda adnám, ha béke lehetne ismét a zsidó-magyarok és magyar-magyarok között, amolyan XIX. századi. A reményeim egyre csökkennek, úgy tapasztalom, hogy a zsidók azok, akik nem akarják a békét. (Vásárhelyi Mária: "...vagy ti, vagy mi...") Mi lesz igy?!
hakos
2013. március 17. 12:24
A történet meglehetősen ferdítve van, márha a szerzőcske egy tipikus történetet akart leírni. Érdekes mód, éppen a kommunista, baloldali éveket meglehetősen elnagyolja. Kezdjük ott, hogy nagyon röviden elintézi az 1919-es vörös terrort, amely valójában bizony több áldozatot szedett, mint az utána következő fehér.Tehát akasztást először is a néhány évtizede a faluba galíciából rongyosan beköltöző, majd uzsorakölcsönadásból magát jól megszedő Blum kereskedő Szamuelly csapatában ügyeskedő Csaba fia követte el, amikor felkötette a köztiszteletben álló helyi jegyzőt és tanítót. Majd kifosztotta a katolikus templomot és megverték a katolikus papot, az egyház értékeit az öreg Blum kaparintotta meg, valójában később ezért akasztották fel őket. A szerzőcske az 1945-ös évet is átugorja, pedig leírhatta volna, hogy a szovjetek végigerőszakolták a falu asszonyait. Aztán visszajött a faluba a magát a budapesti gettóban meghúzó Blum kisebbik fia is (mert hát Izraelbe nem akart menni, hisz ott még esetleg dolgoznia is kellett volna), aki ávósként véresre verte a parasztokat, akik a padláslesöpréskor nem nyitották ki elég gyorsan a padlásfeljáró ajtaját. Később belőle lett a helyi kulturház igazgatója, Kovácsra magyarosította a nevét, majd következik a rendszerváltás. A rendszerváltás környékén fiából hirtelen "demokrata" újságíró lett, és azóta is a fasiszta magyarokat szapulja. Valójában Ivánnak hívják, mert amikor született, akkor szovjet kollaboráns apja így akart tisztelegni a hősi vörös hadsereg magyar nőket megbecstelenítő katonái előtt.
Senye Péter
2013. március 17. 12:02
Örömmel és megnyugvással tölt el ilyen cikkeket olvasni. Semmi érdemleges mondanivalójuk nem maradt. Menekülés közben még hátrafelé nyilazni sem tudnak rendesen, nem az ő eleik tudománya.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!