Állomások

„Az úton Tatára már másképp vezettem az autót. Oda kellett érnem, ahelyett, hogy a megkísértem a sebesség ördögét. Időben érkeztem mindenhova. A menyasszonyom is meg volt, a helyén volt, az étteremben is tudták mi lesz, adták is a helyet, a szobát. Miközben Fruzsit sminkelték megérkezett Jeremy a sofőr, Laci a tanú és Zsolt a fegyverhordó. Ki is mentem, hogy megnézzem minden rendben van és az urak ekkor már a miniatűr lapátokat rakták, ragasztották a BMW elejére és a szalagot. Mikor Fruzsi elkészült kicsit késében voltunk, de Laci és Zsolt előre ment a Tata-Tóvárosi Vízisport Egyletbe, ahonnan lapátokat kértünk a ceremónia lezárásához és ahol az esküvői fotózás megtörtént.

Mikor édesanyámmal mentem be a jeges templomba, ahol majd mindannyian megfagytunk, az elmúlt 15 évre gondoltam, arra, hogy mi történt és mennyire jól sikerült minden. Lezáródik az élet egy része, valóban. Tamás atya kedves beszédet mondott – »Nem lehet valaki olimpiai bajnok úgy, hogy csak immel-ámmal edz« mondta, ekkor egy kicsit elgondolkodtam...elvégre sok evezős volt terembe, vagy 20-30.

Nem is nagyon lehet fokozni vagy leírni azt, ami aznap történt, nem is akarom. Boldog vagyok, hogy ilyen barátaim vannak, akik mindenki helyett megcsinálják a hangulatot, a menyasszony helyett a férjet rabolják el, már a templomban előveszik a pálinkát, a levegőbe emelnek és egész éjjel táncolnak a velünk. És mindennél boldogabb vagyok, hogy olyan feleségem van, aki megérti és elfogadja ezt és még akkor sem mérges, ha a menyasszonyi tortát egy tányérral vágják fel. A barátaim javát az evezősnek köszönhetem és az egész életérzést, ami már kettőnké.”