Ha kiderülne, hogy zsidó vagyok, lemondanék

„Elnök úr, miért nem hord magyaros viseletet soha, miközben pl. palesztin kendőt már többször láttunk az Ön nyakában?

Az öltözködésemet sokan kritizálták már, mert valóban, miközben egy nemzeti radikális párt vezetője vagyok, a ruházatom inkább divatos, trendi, mintsem hagyományos. De én ilyen vagyok, és nem akarom megjátszani magam senki és semmi kedvéért. Olyan ruhákat veszek fel, amikben jól érzem magam. A sportos, a military és az elegáns stílus ötvöződik rajtam általában, de ez nem tudatos, egyszerűen ez tetszik. Most az évadnyitóra egyébként sárközi mintás fehér inget húztam a zakó alá, mert úgy gondolom, hogy a fenti három elemet igenis lehet egy negyedikkel, a népi motívumokkal elegyíteni. (Kérdéseinket még az országértékelő beszéd előtt küldtük, örömmel láttuk új ruházatát - szerk. megj.)

Első könyvében már leírta véleményét Adolf Hitlerről, de mi a véleménye Szálasi Ferencről? És olvasta már a Mein Kampfot vagy Szálasi műveit?

A Mein Kampfot olvastam még egyetemistaként, de nem gyakorolt rám hatást. Szálasit is tanulmányoztam, a naplója érdekes és elgondolkodtató volt, de a Szálasi-képre elképesztő mértékű politikai teher rakódott, így az ő életművének a valós történelmi megítélése és megírása egyelőre még várat magára. Ebben a témában nagyon értékes könyvnek tartom Tóth Tibornak a hungarista mozgalom emigrációtörténetéről szóló művét. Az én politikai gondolkodásomra a világháborúk korából a legnagyobb hatást a jobboldali, politikai katolicizmus gyakorolta, Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Tormay Cécile. Számomra mind a nemzetiszocializmus, mind a nyilas eszmeiség baloldali gondolatkör.

Történészként nem gondolja, hogy a Hitlerről és Szálasiról a győztes hatalmak által megírt, hivatalos tananyag a valóságnak egy olyan eltorzított képe, mint amilyen lehet majd a »szélsőséges, újabb holokausztot előidézni szándékozó« Jobbikról és a „cigánygyilkos« Gárdáról szóló is a későbbiekben?

Sokszor eszembe jut, hogy majd 100 év múlva mi mindent fognak összehordani rólam, a Gárdáról és a Jobbikról, de nem foglalkozom vele különösképpen, mert a jelenben kell élni, helytállni, építkezni. Az, hogy a jót és rosszat szétválogassák majd az utókorban, a gyermekeink és unokáink feladata lesz. Nekem annyi a feladatom, hogy a legjobb tudásom szerint tegyem a dolgom. Fontos, hogy az ember az érzelmeit pusztán üzemagyagként használja, és a józan gondolkodása legyen a GPS. Sajnos sokan abba a hibába esnek, hogy ez náluk pont fordítva van. Az érzelmeik irányítják őket, amely útjukat aztán megpróbálják megideologizálni. Bár a liberális sajtó engem egy fékevesztett őrültnek igyekszik beállítani, de a valóság az, hogy racionális és óvatos ember vagyok.

Ha Önről derülne ki (mondjuk csak saját maga számára), hogy zsidó származású, mit tenne? Elhallgatná, vagy beszélne róla? Megpróbálná bebizonyítani, hogy úgyis lehet valaki jó hazafi, vagy lemondana?

Nekem az a véleményem, hogy a dolgokat fel kell vállalni, akárhogy is legyen. Ha ilyen derülne ki rólam, akkor a nyilvánosság elé állnék, és azt mondanám, hogy ez van. Hiszem azt, hogy az embert nem a származása ítéli meg, hiszek ugyanis az emberi akarat erejében. Hiszek abban, hogy az ember le tudja győzni önmagát, még a legsötétebb démonait is. Sőt igazából ez az emberi élet célja. Egyúttal azt is egyértelműnek tartom, hogy a jelenlegi helyzetet figyelembe véve, ha kiderülne rólam, hogy zsidó vagyok, akkor lemondanék a Jobbik elnöki tisztségéről, és tagként segíteném tovább az ügyet. Egyúttal egy ilyen helyzet a gondolkodásomat nem változtatná meg, ugyanaz az ember maradnék, aki most vagyok. Ha már a származásom szóba került, elmondom újra, hogy anyai ágon elmagyarosodott tót családból származom. A Vona név pedig olasz eredetű, valamikor a XVII. század körül vándorolhattak be Pély környékére. Olaszországban ma is él egy Piero di Vona nevű professzor, aki egyébként - mennyire sorsszerű - Evola-szakértő. A véremben tehát a magyar mellett olasz és tót vér biztosan folyik, másról a családfám vizsgálata során nem szereztem tudomást.”