A Mein Kampfot olvastam még egyetemistaként, de nem gyakorolt rám hatást. Szálasit is tanulmányoztam, a naplója érdekes és elgondolkodtató volt, de a Szálasi-képre elképesztő mértékű politikai teher rakódott, így az ő életművének a valós történelmi megítélése és megírása egyelőre még várat magára. Ebben a témában nagyon értékes könyvnek tartom Tóth Tibornak a hungarista mozgalom emigrációtörténetéről szóló művét. Az én politikai gondolkodásomra a világháborúk korából a legnagyobb hatást a jobboldali, politikai katolicizmus gyakorolta, Prohászka Ottokár, Bangha Béla, Tormay Cécile. Számomra mind a nemzetiszocializmus, mind a nyilas eszmeiség baloldali gondolatkör.
Történészként nem gondolja, hogy a Hitlerről és Szálasiról a győztes hatalmak által megírt, hivatalos tananyag a valóságnak egy olyan eltorzított képe, mint amilyen lehet majd a »szélsőséges, újabb holokausztot előidézni szándékozó« Jobbikról és a „cigánygyilkos« Gárdáról szóló is a későbbiekben?
Sokszor eszembe jut, hogy majd 100 év múlva mi mindent fognak összehordani rólam, a Gárdáról és a Jobbikról, de nem foglalkozom vele különösképpen, mert a jelenben kell élni, helytállni, építkezni. Az, hogy a jót és rosszat szétválogassák majd az utókorban, a gyermekeink és unokáink feladata lesz. Nekem annyi a feladatom, hogy a legjobb tudásom szerint tegyem a dolgom. Fontos, hogy az ember az érzelmeit pusztán üzemagyagként használja, és a józan gondolkodása legyen a GPS. Sajnos sokan abba a hibába esnek, hogy ez náluk pont fordítva van. Az érzelmeik irányítják őket, amely útjukat aztán megpróbálják megideologizálni. Bár a liberális sajtó engem egy fékevesztett őrültnek igyekszik beállítani, de a valóság az, hogy racionális és óvatos ember vagyok.