Orbán és a valóság megkonstruálása

A másik tünet értékű dolog, ahogy az Orbán-kabinet a szembesítő, negatív információkhoz viszonyul. Amit nem tud strukturálisan felszámolni, egyelőre az IMF, a Moody's és a többi ilyenek, és a tőlük eredő negatív visszajelzéseket nem tudja csírájukban elfojtani, ott a szisztematikus semmibe vételt választja. Mindez valószínű abból a tévhitből táplálkozik, hogy neki egyedül - vagy egy sajátos csoportnak, például pártjának, kormányának - kizárólagos hozzáférése van a tutihoz. Ez a kettő - az ellenvéleményt és a kritikát hatékonyan csatornázó rendszerek felszámolása, valamint a »nem megy, ezt ne erőltessük« belátásához szükséges negatív visszajelzések semmibe vétele - együtt végzetes kombinációt alkot. Együtt garantálják, hogy rendesen le tudják rúgni magukat, meg persze az országot is, a valóságról. Akik viszont hosszú távon ezt csinálják, azokat, a történeti tapasztalat ezt mutatja, a tudomásul nem vett valóság legkésőbb utóbb maga alá temeti.

A harmadik tünet a mi betegségünket mutatja. Az Orbán-kormány a mi valóságigényünkre, vagy inkább ennek hiányára épül rá: a mi nagyot akarásunk által kifeszített, a tényleges maximális lehetőségeinket sutba vágó délibáb igényünket lovagolja meg. Nekünk azt kell megérteni, hogy az érdemi viták, az ellenvélemények és a mégoly kevéssé tetsző kritikák is, csakúgy, mint a független információkat szolgáltató belső és külső rendszerek, intézmények, szervezetek a mi bután önmagára záródó univerzumunkat hivatottak felsérteni. És bár ez a karcolás fájhat, rendszerint semmi ahhoz képest, amit később a keményre főtt valóság szokott csinálni.”