Nem mondom, hogy a kézműves borkészítésnek se füle, se farka, de hogy semmiképpen sem egy könnyen meghatározható fogalom, az egyszer biztos.
„Tehát: megihletett a SAP pince őszinte és közvetlen alkotóművészének a tavalyi mondata, a beazonosíthatóság kedvéért nevezzük őt mondjuk Tibornak. Módfelett kedvelem Tibort, nagyon hasonló a személyiségünk, ő is végtelenül nyugodt, békés és közvetlen fickó. (Ráadásul mindkettőnknek van diszlexiás kollégája, bár erről nem szoktunk diskurálni.) Tibor kérdésre válaszolva elárulta, hogy azért maradt a 2011-es borokban kb. 10 gramm maradékcukor, mert itt állt le spontán a spontán erjedés spontán folyamata.
Kérdeztem, hogy hogyhogy. Hát hogyhogy hogy. Novemberre jutottak el idáig a borok, és akkor jöttek a hidegek, lehűlt a pince, megdöglöttek az élesztők. Így esett, hogy. Az én állam meg le, lévén tökéletesen érthető és őszinte a válasz, mégis váratlanul ért. Két kézzel tapinthattam a meghirdetett benemavatkozás filozófiáját a koncepció megvalósulásában, mégis, valamiért úgy éreztem, hogy (szigorúan saját hatáskörben eljárva) inkább ad hoc borkészítésnek nevezném ezt a módszert, semmint kézművesnek. Merthogy így épp inkább mívetlen a portéka, mint míves.
Távol álljon tőlem, hogy valakinek az anyagi lehetőségek hiányát rójam fel (miszerint ennyire fűthető fel a pince), mégis eszembe jutottak a kis, kézműves pincék kis, kézműves radiátorai a kis, kézműves nejlon takarófólia mögött, amint fűthetővé próbálják varázsolni a fűtetlen tartályokat, hordókat, egy-egy lassan erjedő tétel kedvéért. A borokat meg tipikussá, bármennyire konformistán is hangzik ez.
(A tipicitás Andrew Jefford által is feszegetett értékeiről máshol esik majd több szó is.) Na jó, mondjuk inkább úgy, hogy az előzetes elképzelések szerint valóvá. És ezzel már fel is tettük, hogy létezik valami ideál a tevékenység végeredményéről a fejekben. Mert mindig létezik.”
A tiszás jelölt-jelöltek elsősorban az a felső réteg, amely nemcsak politikai ambíciókkal rendelkezik, de amelynek Magyarországon kisebb vagyonkája, tehát valamekkora szabadsága és mozgástere is van hozzá, hogy belépjen a politikába.
Zavarba ejtő lelkesedéssel dicsérte Orbán Viktor futballpolitikáját, mondván, mindaz a példaértékű segítség, amelyet a magyar kormány közismerten a sportnak ad, a következő nemzedék egészségében, szemléletében, inspirációjában, versenyképességében térül meg többszörösen.
De sose feledjük azt a szégyent és csúfságot, hogy a feleségét akarta »csak« zsarolni, hogy maradjanak meg az állásai.
Ha kapsz és elteszel 3,4 milliárdocskát a brüsszeli önsorsrontó idióták és/vagy fekete öves gazemberek pénzéből, akkor te vagy a független.
Csak meg ne sértődjenek, amikor erre felhívjuk a figyelmet a jobboldalon.
A kormányfő szerint a gyáravatóval „ma reggel Zalaegerszeg is lép egy nagyot előre.”
Nem a bűnöző, korrupt ukrán vezetők halnak meg a fronton, de ők döntenek.
