„Pesten is vannak gazdag emberek, sőt terepjárók is, de ott sosem éreztem magam közvetlen életveszélyben a zebrán. A Rózsadombon és ettől kifelé, Habonyföldön, egészen Hűvösvölgyig egy sima átkelés olyan, mintha Bejrútban kereszteznénk a Zöld vonalat.
Aztán lassan leesett, hogy mi a jelenség oka. Habonyföldön olyan sok a luxusterepjárós, hogy ilyesmivel itt egyszerűen nem lehet kitűnni. A személyautók is túl drágák, itt senki sem fogja megbámulni a Lexusodat. Kivéve, ha az illető gyalog van, te meg rágyorsítasz és még ki is intesz, hogy takarodjon a zebráról. Ez nem ilyen publicisztikai fordulat, hanem napi háromszori esemény, amikor kimegyek a 100 méterre lévő kisboltba.
Most annyi történt, hogy Habony »Az Ember Akire Orbán Viktor A Legjobban Hallgat« Árpádról kiderült, még a habonyföldi átlagnál is tenyérbemászóbb figura. Orbán Viktortól teljesen függetlenül: az, aki bármilyen utcai konfliktus közben kiszáll az autójából, definíció szerint egy barom. Akkor is, ha csak kiabál és visszaül, akkor is, ha verekszik is, függetlenül attól, hogy a másik fél férfi, nő, gyerek, nyugdíjas vagy harcművész, innentől tök mindegy. Nagyon régen robogózom, sok ilyen fickóval találkoztam, a személyes tapasztalatom az, hogy aki kiszáll, az vagy teljesen elborult, vagy jól láthatóan szintetikus pörgetőkön él, úgyis mint dülledt, üveges szeme van és acélosan feszül az állkapocsizma.”