Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
Nem Gyurcsány a hibás – a Demokratikus Koalíció alelnöke válaszol Bőhm András írására.
„A szerző azon is elgondolkozhatott volna, mi volt a szerepe az ő pártjának, az SzDSz-nek a »megalázó, szégyenletes miniszterelnök-jelölési« komédiában, s általában abban a bizonyos nyolc évben, az általa felemlegetett korrupciós ügyekben, a szociálliberális kormányzat szétesésében, a Fidesz választási győzelmében. Folytassam? Aligha van erre szükség, hiszen Bőhm András mindezt jobban tudja nálam, hiszen részese volt azoknak az eseményeknek, amelyeket most megtagad. Persze nem gondolom, hogy véletlen lenne, mi az, ami a szerzőnek az eszébe jut és mi az, amiről mélyen hallgat. Nehéz nem észrevenni, hogy a szerzőben – akárcsak sokan másokban – nincs meg az az intellektuális és erkölcsi bátorság, ami ahhoz kellene, hogy szembenézzen ennek a bizonyos, ellentmondásokban, nehéz döntésekben, megalkuvásokban, sikerekben és kudarcokban terhes nyolc évnek a történetével, tanulságaival.
És pontosan ennek a bátorságnak a hiánya az, ami miatt érdemes röviden visszatérni Bőhm cikkére. Hiszen az önmagában kevéssé érdekes. Még egy sablonos »Gyurcsány a hibás« típusú írás, ma már kevés szellemi vagy politikai izgalmat vált ki. Ami miatt szót érdemel, az, az ebben az írásban is megjelenő, előbb említett szemlélet, vagy magyarázat. A tény, hogy még annak a korszaknak a politikusai sem vállalják – még ma sem! – azt az erkölcsi és politikai felelősséget, hogy nyílt, a nyilvánosság előtt zajló, tabukat sem kímélő, de tárgyszerű vitában tisztázzák azt, miképpen látják a 2002 és 2010 közötti időszakot. Hogy valóban elég-e azt mondani, Gyurcsány az oka a Fidesz kétharmadának; hogy nem kellene-e szélesebb összefüggésekben keresni a kudarc okát; hogy nem lenne-e szükség a személyes felelősség vállalására éppen azok részéről, akik akkor hatalmon voltak, ott ültek a parlamentben, befolyással bírtak a kormánypártokban, de nem érvényesítették azt – ahelyett, hogy a legkényelmesebb megoldást vállalva, kijelölnek egy bűnbakot. Nem vitatva persze, hogy egy miniszterelnök felelőssége mindig nagyobb, mint másoké. De mégis, elég-e most, 2013 elején felállni és azt mondani, kevés már az idő, lépj hátra, Feri, mert Te vagy az ellenzéki összefogás hiányának az oka. Nem, ennek ma már alig van hitele.”