Az LMP és a kanál víz

„A kilépők persze megtarthatják mandátumaikat, hiszen az a képviselőt illeti, nem a pártot. Ez jól is van így - ha komolyan vesszük az elvet, hogy a képviselő (még a listás is) a választóknak tartozik felelősséggel. Az országgyűlési képviselőket sok mindennel lehet vádolni, de avval biztosan nem, hogy feszegetnék az autonómiájuk határait, és gyakran szembemennének pártjuk véleményével. Ha mandátumokkal a pártok rendelkeznének, a parlamenti munka - bár ezt nehéz elképzelni - az eddiginél is mechanikusabb lenne.

Amennyiben a szakadárok ragaszkodnak mandátumukhoz, akkor kárt okoznak az LMP-nek is, és ők sem nyernek sokat (hiszen frakciója egyiknek sem lesz). A megállapodás megmentene egy frakciót, látszólag lélegeztető-gépre kapcsolna két - egymással is rivalizáló - pártot, továbbá lehetőséget teremtene arra, hogy sokan élcelődjenek azon: az LMP-t is elérte a végzete, és a gyakorlatias szempontok miatt kész volt furcsa, elvszerűnek nehezen nevezhető, alkut kötni.

Ha ilyen helyzetben a tisztességes kifejezést egyáltalán alkalmazni lehet, akkor most megpróbálom: az lenne a tisztességes, ha a platformisták lemondanának mandátumukról. Minden más csak maszatolás. Az együttműködés is, az LMP-s frakció kicsinálása is. Érthető, indokolható, de akkor is maszatolás.”