Olcsó tokajit a népnek?

„Az nincs előírva sehol, hogy egy nagy borászatnak kötelező tömegigényeket kiszolgálnia. Egy nagyüzemben is születhet minőség. Nem a kisszériás csúcsborokra gondolok, de a sűrítménnyel édesített tömegáru és a piramis legtetején lévő presztízsbor között azért akad néhány szint. Hegyalja állami nagyvállalata ne az édesített árut ontsa kamionszámra, hanem a jó minőségű, versenyképes áron megvásárolható száraz tételeket, ezek mellé pedig magasabb minőségű száraz és édes borokat. El lehet, és el is kell jutni oda, hogy a szőlőtermelők egyre magasabb minőségű alapanyagot kínáljanak a Kerháznak, és a cég ezért tudjon megfelelő árat fizetni.

Ne fordulhasson elő, hogy a Kereskedőház vezetése azon kesereg: a kívülről, más borvidékekről érkező felvásárlók magasabb árat tudnak kínálni, így ők viszik el a jobb alapanyagokat. Tokaj-Hegyalján kívül Magyarországon van 21 borvidék, gyakorlatilag mindegyik alkalmas arra, hogy félédes borokat produkáljon, arra meg különösen alkalmas néhány régió, hogy mustsűrítménnyel édesített populáris tételek száraz alapborait szolgáltassa, nagy mennyiségben. A párszáz forintos borocskákat másutt kell megtermelni, Tokaj-Hegyalja ennél sokkal többre hivatott, sokkal többre képes!

Erről kellene szólnia a Tokaj Kereskedőház átalakításának.”