Végső soron nem az új pártok nyertek

„Összeállhat új blokká a baloldal? Ahogy ön is említette, 2010-ben tényleg darabjaira hullott, ma viszont azt látjuk, hogy az MSZP és a volt SZDSZ jószerével önmagával tárgyal különböző kerekasztalok körül.

Valóban többségében ugyanazok a szereplők jönnek vissza, de azért akad néhány új is. A legfontosabb tanulság talán az, hogy illúzió az gondolni, hogy az antiestablishment–jelszavak, a mindkét blokkal való szembenállás a korábbiaknál nagyobb tömegeket mozgat meg: sok jelszó ezt fejezte ki 2010-ben, ám végső soron nem az új pártok nyertek. A Fidesz–blokk nyert, vagyis az establishment egyik fele a másikkal szemben, miközben az outsiderek csak módosítottak a pártszerkezeten. Ma a baloldali ellenzékből csak a szakadás utáni LMP képviseli a »mindkét blokktól egyenlő távolságra« politikáját, így potenciálisan összeállhat egy új baloldali választási szövetség. A választási érdek nagyon erős motiváció. Itt azonban a technikai összefogáson túl mélyebb problémák is vannak. Ma még túl sok a szervezet, a politikai különbség és a rivális politikus ahhoz, hogy ez az összefogás egyszerűen létrejöjjön. És ha létrejön, kérdés, hogy ezzel regenerálódna-e a 2010 előttről ismert kétblokk–rendszer.

Ilyen körülmények között milyen jövőt jósol az LMP-nek és Jobbiknak?

Most úgy érzem, hogy a Jobbik elérte, amit el lehetett. Nem látom a terjeszkedés, a további megszerezhető választói tömegek lehetőségét. Az LMP helyzete ugyan merőben más, de a kilátások számukra borúsabbak. Még az is elképzelhető, hogy 2014 után egyciklusos kísérletként emlegetjük majd őket.

2007-ben A magyar jobboldal elhúzódó válsága címmel írt cikket a Kommentár folyóiratba. Ennek központi mondanivalója akkor az volt, hogy a Fidesz népszerűsége illúzió, Orbán Viktor stratégiája több választáson is kudarcot vallott, így tehertétellé vált, többször nem is vezethet már sikerre. Ráadásul a Fidesz elkisgazdásodott, »egyre kevésbé tarthatja magát a polgári politika képviselőjének«. Ma hogyan értékeli ezeket az állításokat?

Ha csak az eljövendő választásra vonatkozó állításokat nézem, a prognózis helytelennek bizonyult, de ennél jóval többet akartam mondani. Az a cikk a polgári jobboldalról szólt; akkor is, most is úgy látszik, hogy a Fidesz törölte a polgári szót a saját szóhasználatából. Mi több, a kormányzó párt ma sok esetben a polgári értékrendtől eltérő politikát képvisel: visszamenőleges törvényhozás, különadók, bank- és nagyvállalat-ellenesség, energiavállalatok állami megvásárlása... Ezek a módszerek kilépnek abból a keretből, amit a polgári kormányzás európai példáitól a XX. században megszoktunk.”