„Ami a tartalmat illeti, az nagyjából elvetendő a szónok személye okán. Nem gondolom, hogy a mostani kormány minden kormányok legeslegjobbika. De gondolom, hogy annak, aki kiáll a többi ember elé, hogy kritikát mondjon, csak kell bírnia némi erkölcsi alappal hozzá. Persze az is lehet, hogy Gyurcsány kollektív amnéziával számol… azzal, hogy már senki nem emlékszik a 2006-os rendőrterrorra, a sukorói itt a piros, hol a piros játékra, a rengeteg felvett kölcsönre, az állami vállatok lerablására, a sok böszmeségre, sok lárifárira. Azt mondta a Gyurcsány, hogy ahogy most áll az ellenzék, az nem lesz elegendő a győzelemre. Tényleg. Azt mondta, hogy az ellenzék sose áll össze. Tényleg. Mert mind csak a hatalmat akarjátok, mint heroinista a teli fecskendőt. Azt mondta a Gyurcsány, hogy a nácizmus így meg úgy, hogy a jobboldali náci, irredenta, kirekesztő, kereszténykurzusos… de ezt már hallottuk rákosimátyáselvtárspajástól is.
Néztem a Gyurcsányt és az jutott az eszembe, hogy az önbizalom nem helyettesíti az erőt, sem a szavazóbázist. Ezek nincsenek mögötte. Sem a Bajnaiék, sem a Mesterházyék, sem az elempé osztva kettővel. De adott egy gondolatot nekem, mely régóta érlelődik bennem. Azon felül, hogy látni kell: nincs Gyurcsány.
A Fidesznek keményen el kell kezdenie harcolni. A Jobbik ellen. Hogy ne lehessen a két politikai erőt összemosni sem itthon, sem külföldön. Hogy a sok nemzeti-liberális érzelmű ember majd nyugodtan elmehessen voksolni rájuk.”