Az olaszrizling, ha magyar

„A termelők érett, egészséges szőlőt dolgoztak föl. Nem voltak vékony, agyonterhelt ültetvényekről szűrt borok Nem volt a tételek között olyan, amelyben a mégoly vonzó botritisz eltakarta volna a gyümölcsök és ásványok ízeit. Nem voltak olyan fás tételek, amelyekben a fa íze ráült volna a borra. A rendkívüli kánikula és szárazság ellenére a borokat nem nehezítette el az alkohol, a szüreti időpont jó megválasztásával a legtöbben elkerülték a savak kiégését. Jól vizsgázott a fajta a nagyon nehéz körülmények között. A hetekkel előre hozott szüret sem eredményezett a borokban éretlen ízeket.

A kóstolón volt 10-12 olyan tétel, amely tisztán hozta a termőhely – a Csobánc, a Badacsony, Mór vagy Csopak ízeit. Itt az ideje, hogy levetkőzzük a más fajtákkal szembeni kisebbrendűségi érzéseket. Nekem meggyőződésem, hogy az Olaszrizling a Balaton északi partján, Somlón vagy éppen Egerszóláton többet mond a termőhelyről és így nagyobb borokat is eredményez, mint a példaképként említett Rajnai, Chardonnay vagy akár a Furmint.

Szakértői találkozókon, osztrák, olasz vagy svájci borászok, sommelier-k, akik azt gondolták mindent tudnak erről a fajtáról, meglepetéssel állapították meg, hogy ezek a termőhelyek általuk nem ismert magasságba emelik a fajtát. Ha ehhez hozzá tesszük, hogy Magyarországon hiába készítjük el a világ legnagyobb Chardonnay-ját vagy Rajnaiját (amire kicsi az esély) mindig csak a burgundiak és Mosel-vidékiek kis unokatestvérei maradunk. Szóval előre Olaszrizling! (És persze Furmint, meg Hárslevelű is!)”