„Ez nem egészen comingout, inkább korai endorsement. Ezúttal nem arról lesz szó, hogy kire NEM fogok szavazni, hanem arról, hogy kire IGEN. És világosan, magyarul elgágogom, hogy miért döntöttem így. Az Együtt 2014-nek üzenem: +1. Engem meggyőztek, rám bizton számíthatnak.
Azért nem comingout, mert egészen mostanáig nem tudtam, hogy kire fogok szavazni. A »bizonytalanok« táborába tartoztam, az Együtt 2014 évértékelő rendezvénye győzött meg arról, hogy rájuk szavazzak. Bajnai Gordon, Juhász Péter és Kónya Péter beszédei. Eddig tehát nem tudtam, hogy kire fogok szavazni, nem is volt mit titokban tartanom. Most, hogy már a »biztos pártválasztók« körébe tartozom, megint csak nincs mit titokban tartani. De megígérem a blog olvasóinak, hogy abban a nem várt esetben, hogy a választásokig hátra lévő időben a döntésemen változtatok, azt is azonnal meg fogom írni.
(...)
Eddig vártam a messiást, tovább nem akarok.
Vártam új pártra, új emberekkel. Akik nem ellenségei a multinacionális vállalatoknak, nem ellenségei az Európai Uniónak, akik nem tartják a kapitalizmust az ördög művének, a tőkésről nem úgy beszélnek, mint Lenin, nem ellenségei a munkaadóknak, nem ellenségei a munkavállalóknak, nem ellenségei a hajléktalanoknak, nem ellenségei a cigányoknak, nem ellenségei a minimálbérből élőknek, nem ellenségei az égadta világon senkinek.
Vártam egy ilyen megváltóra. Ám a megváltó párt nem jött el. Azzal is csúfolják Bajnai szimpatizánsait, hogy megváltóként tekintenek rá, a messiást látják benne. Hát én nem. Éppen ellenkezőleg. Vártam a megváltóra, de nem jött. Így maradt a jéghideg racionalitás. A csodatételt ugyan nem ígérő, viszont emberszabású politikus.”