„2013. február 23-án emlékeztek meg a budapesti Nehru-parkban a tatárszentgyörgyi gyilkosságok évfordulójáról. A rasszista gyűlölet áldozataira emlékezve a Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság helyettes államtitkára is letett egy koszorút és felolvasta az államtitkárság hivatalos közleményét. Ebben többek között ez áll: »Tatárszentgyörgy, Nagycsécs és Olaszliszkai áldozatai ugyanannak a gyűlöletnek az áldozatai.«
Amivel megint sikerült egy retorikai fogással az áldozatokról elterelni a figyelmet és egy post hoc ergo propter hoc fogással az első cselekményt a második okaként feltüntetni. Ezzel a logikai trükkel sikerült egy kegyeleti megemlékezésen felkelteni a gyűlölet érzelmét. Ki ellen is? Az olaszliszkai gyilkosok ellen. De mi köze volt hozzájuk a tatárszentgyörgyi áldozatoknak? Tényszerűen: semmi. Hacsak az nem, hogy ők is – akárcsak rajtuk kívül több százezer ember Magyarországon – romának számítanak.
Az államtitkárság közleménye tehát egyéni cselekedeteket, bűnöket etnikai csoportoknak tulajdonít és ilyen módon relativizál. Nem kétséges, hogy a két csoport – magyarok és romák – közül melyik jár rosszabbul. Nyilván a romák, hiszen a logikai trükk szerint: »ők kezdték«. És ez a közlemény ártatlanul meggyilkolt emberekre, köztük egy kisgyermekre való megemlékezés alkalmából született.”