A mi lányaink, a mi fiaink

„Mifelénk arra a kérdésre kell választ adnunk, hogy a tudás, amit átadtunk, miként működik a kortárs társadalomban, s jobbá teszi-e azt, hogyan válik a még oly elvont filozófia is a napi gyakorlat részévé, mert persze, hogy azzá válik. Aki mifelénk tanul, az például a nemzeti identitás keletkezéstörténetét, működését nyilván azért tanulja meg, hogy maga is alakítsa, ne csak szemlélje azt. Aki irodalomtörténetet, esztétikát tanul, az nemcsak érti a kánont, de formálja is. Akármint történt is, a kar tanulmányi programja, illetve az általunk kínált gyakorlat nem volt elégséges és alkalmas arra, hogy távol tartsa a diákokat a szélsőjobboldal szellemétől. Válságos, bonyolult időkben élünk, s a diákjaink azokat a válaszokat részesítették előnyben, amelyek egyszerűek és kézzelfoghatóak voltak: a szélsőjobboldal pedig egy átláthatatlan és elhasznált társadalmi rend helyett egy újat ígért. A gyűlölet is együtt jár ám a közösségi élménnyel, a fajvédelem nemcsak a megvetésre való buzdítás, hanem a bajtársiasság szellemének átélésére is alkalmas.

Ahol mi bonyolult és nehéz összefüggésekre mutattunk rá, ahol mi a történeti kontextusok uralmáról szóltunk, ott a hök mögött tevékenykedő Jobbik egyszerűen a radikalizmus hamis próféciájának szavát hallatta. Semmi kétségem nincsen aziránt, hogy azok a diákjaink, akik hittek nekik, éppúgy a leányaink és a fiaink,mint azok, akik elég szerencsések ahhoz, hogy megúszták ezt a kalandot, amelynek a szégyene majd éveken át égeti azokat, akik fiatal éveikben a fajgyűlöleten alapuló közös élményt választották a szolidaritás helyett, akik a szerelem és emberi méltóság helyett a vezetőiknek, bajtársaiknak felkínált női testekről való beszédet kapták, saját kárukra, egész életük bánatára. (Amúgy a hök gólyatáborainak radikális felülvizsgálata a kar programja kell hogy legyen, ez evidens.) Tehetséges, okos diákjaink kerültek bele ebbe a világba: mert nem volt nekik elég a magyarázat, amit tőlünk kaptak a világról.”