Likviditás, reálgazdaság és unortodoxia

„Addig rendben van, hogy nem a pénzmennyiséggel van összefüggésben a növekedés, hanem a likviditással, ami bővebb kategória. Csakhogy a likviditás utólag, a reálgazdasági kilátások felmérése és a gazdálkodó egység döntése után keletkezik... A várakozások ebben nagy szerepet játszanak. De mitől vannak pozitív, vagy negatív várakozások? Mi ebben a pénz aktív szerepe?

Térjünk most le a pénzelmélet absztrakt síkjáról. A közelmúlt pénzügyi válságánál tapasztaltuk, hogy az ingatlanpiaccal kapcsolatos várakozások az egekbe röppentették az ingatlanárakat. Az üzlet virágzott. A pénzügyi újítások széles körben alkalmazásra kerültek. (2) Az ügyletek bonyolításához szükséges pénzhelyettesítők megtermelődtek. A piacon elegendő volt a likviditás. A Fed kamatemelését kövezően azonban hirtelen megcsappant a likviditás. Sok hitelfelvevő tönkrement, s az újabb keletű pénzügyi innovációk átláthatatlansága miatt nem lehetett tudni, hogy a generált jövedelemáramok mely pénzügyi befektetéseknél maradnak el, mert végső soron a hitelfelvevők nem tudtak fizetni. Ez bizalmatlanságot váltott ki széles körben a pénzhelyettesítőkkel szemben, s a szabadulás kényszere egyre nagyobb volumeneket öltött. Aminek viszont a pénzügyi intézmények nem tudtak megfelelni.

A likviditás ilyen lórúgás-szerű változását nem tudta kezelni a gazdaság. A pénzügyi rendszer kis híján nyomban összeomlott. Csak a hatalmas állami tőkeinjekció, s a Fednek számos pénzhelyettesítőre - unortodox módon - kiterjesztett monetizálási hajlandósága mentette meg a pénzügyi intézményeket, s közvetve, a gazdaságot a teljes válságtól. A Fed egyből feladta elveit, hogy a jegybank az csak a bankok bankja, vállalatoktól is befogadott értékpapírokat. Vagyis, unortodox politikát követett...

Az állam, amely feltőkésítette a tőkevesztett pénzügyi intézményeket, gyakorlatilag államosította a Fannie Mae-t, a Freddie Mac-et, az AIG-t, ezt is állampapírok kibocsátásával finanszírozta. Most folyik az amerikai törvényhozásban a küzdelem az adósságplafonok emeléséért, s nemrég fogadták el a hiány-finanszírozás érdekében teendő lépéseket, a közpénzügyek összeomlásának elkerülése érdekében. Európa éppen most követi, bizonyos mértékig, a válságok kezelése céljából az amerikai példát - bár igyekszik tartani magát a megszorítások keserves- és gazdasági visszaesést okozó - politikájához, Világossá vált tehát, hogy a pénzügyi rendszerben nincs megfelelő eszköztár a válságok megakadályozására. A pénzelmélet egyelőre nem siet ebben segítségünkre.”