Aki nem bírja abbahagyni

„Van valaki, aki nem akarja belátni, hogy szereplése a politika első vonalában potenciális választók százezreit taszítja el a demokratikus oldaltól, és ami talán nagyobb baj, személye önmagában mozgósító erő a jobboldalon.

Miért alakult ez így? A könnyebben érthető, ám egyelőre megváltoztathatatlan tény az ellene folytatott sikeres karaktergyilkosság. Olyan mélyen ivódott be a mumus képzete a jobboldali közönség tudatába, hogy azon mozdítani nem lehet. Megjelenése, megszólalása összerántja ezt a közönséget, azok is együtt sodródnak, akikben már mocorog a kétség, gyűlik a felháborodás a demokráciát megcsúfoló urainkkal szemben. Lehet vajon ezen a közhangulaton érveléssel változtatni? Szerintem cseppet sem, különösen úgy nem, ha valaki időt sem akar adni a felejtésnek, az érzelmek halványodásának, hanem azon nyomban színpadra siet, és ugyanott folytatja, ahol a bukás előtt abba kellett hagynia. Tragikus ez a szerep, bármit tesz, elutasítottsága akkora, hogy ezt felhasználva, egyben tartható a kormányt választani hajlandók kritikus tömege.

A demokratikus oldalon állók közül nagyon sokan pedig racionális érvekkel leírható okok miatt nem fognak össze olyan szövetségben, amelynek ő is résztvevője. Ők azok, akik pontosan értékelik a 2006-os választás kampányaként összeállított és a koalíciós partner megzsarolásával keresztülhajtott adózási burleszket. Az eltitkolt költségvetési számokat. A pártrendezvényen előadott és nyilvánossá tett őszödi harakirit és a következmények tragikus alábecsülését. Ők tudják, hogy nem mert egyértelmű, világos politikai elvárásokat és jogállami követelményeket megfogalmazni a rendőrség számára az utcai zavargások kirobbanásakor.”