„Ön az ELTE jogi karáról érkezett beszélgetésünk helyszínére, az Alkotmánybíróságra (AB). Itteni dolgozószobáját átadja utódjának, Salamon Lászlónak, hiszen február 24-én betölti hetvenedik évét, és lejár alkotmánybírói megbízatása. Az egyetemen folytatni fogja a munkát?
Igen, nyugdíjas oktató, professor emeritus leszek. Alkotmánybírói tisztségemmel együtt február 24-én megszűnik a negyvenkét éve tartó tanári, közalkalmazotti jogviszonyom is. A jövőben tiszteletdíj nélkül viszem tovább azt a két fő tárgyat – a magyar politikát és a politikaelméletet –, amelyet a négyszáz fős jogász- és a kilencven hallgatót számláló politológus-évfolyamnak adok elő. A győri egyetemen is professor emeritusként folytatom a munkát, ott egyébként az intézmény jogi karának alapító igazgatója voltam.
(…)
A hallgatók érdeklődése mindig is megoszlott. Lehet, hogy most is csupán erről van szó, nem?
Tapasztalatom szerint a hallgatókat három csoportra lehet osztani. Egyharmaduk nagyon okos, érdeklődő, tudásszomja irigylésre méltó. Következő harmaduk közepes szorgalmú és tehetségű, ha megmozgatjuk őket, tanulnak, dolgoznak, de minden különösebb érdeklődés és céltudatosság nélkül járnak az egyetemre. A harmadik harmadhoz sorolhatók azok, akik teljességgel alkalmatlanok egyetemi tanulmányok folytatására. Ezt a diákoknak is el szoktam mondani, ha megkérdezik a véleményemet. Ilyenkor közlöm velük: az évfolyam egyharmada nem ide való, hiszen a műveltségük olyan hiányos, hogy az egyszerűbb dolgokat sem képesek követni.”