Aki a gyurcsányozást nem bírja abbahagyni

„Az egész koalíciót, benne a 2002-es programot lelkesen, saját minisztériumainak költséges tervei miatt támogató SZDSZ-frakciót is terheli tehát felelősség annak a helyzetnek a kialakulásáért, amelyben, ha esélyt akart adni az ország felemelkedéséhez szükséges reformoknak, Gyurcsánynak el kellett mondania az őszödi beszédet. Elmondta, az életveszélyes retorikai fordulatokkal együtt, s ezzel sikerült átmenetileg maga mellé állítania frakcióját. Ezért kell őt most csepülni? Túl az elhibázott gazdaságpolitikán, a politikai korrupció, a fekete pártfinanszírozás volt a másik ok, amely a szocialista-szabaddemokrata koalíció megszégyenítő vereségéhez vezetett. Gyurcsány szinte egyedül küzdött ez ellen az akkori koalícióban – és nem talált támogatókra. Az SZDSZ-ben sem. Ő lenne az egyszemélyi felelős?

Amikor azután 2008-ra a reformpolitika alulmaradt a minden irányú politikai ellenállással szemben, Gyurcsánynak már csak utóvédharcra futotta, s ennek során persze hibázott is, jócskán. Mindez azonban nem ok volt, hanem következmény – az okot azokban a 2002-es döntésekben kell látnunk, amelyekért a koalíció egészét terheli a felelősség, benne minden SZDSZ-es képviselőt is.

Gyurcsányt a Fidesz nem önmagáért karaktergyilkolta éveken keresztül, hanem rajta verte le mindazt, amiért az egész MSZP-SZDSZ-t gyűlölte. Azért gyűlölte, mert az MSZP-SZDSZ nyolc éven át »bitorolta« azokat a hatalmi pozíciókat, amelyek a magyar jobboldal, s az élén álló Orbán szerint kizárólag őket, őt illetik meg. Aligha ízléses, hogy valaki, aki végigcsinálta az SZDSZ-frakcióban a 2002-től 2010-ig terjedő nyolc évet, Gyurcsányt és csak őt teszi felelőssé a bukásért, és ezzel lényegében a Fidesz máig tartó karaktergyilkos kampányához zárkózik fel.”