Az alulról szerveződő szövetkezet az eredményt visszaosztja a termelői, fogyasztói közösségeknek, családoknak, így a tevékenységek teljes haszna helyben marad. Interjú.
„Mitől versenyképes egy-egy gazdaság?
Az európai birtokrendszer a versenyképességét – szemben a dél-amerikai modellel – nem az egyes gazdaságok méreteinek növelésével vagy a nagy integrátoroknak egyoldalúan kiszolgáltatott, úgynevezett fürtök kialakításával, hanem e kisebb mozaikok szövetkezésével, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési, de akár a helyi közösséggel együtt szervezett fogyasztási vagy hitelszövetkezetek, önkéntes társulások létrehozásával képes igen hatékonyan biztosítani. Az alulról szerveződő szövetkezet ugyanis a teljes vertikum eredményét visszaosztja az azt létrehozó termelői, fogyasztói közösségeknek, családoknak, így a tevékenységek teljes haszna hozzájuk kerül, helyben marad. Nálunk is ezért volt olyan hatékony és sikeres a háború utáni kommunista hatalomátvétellel szétvert Hangya szövetkezeti rendszer.
(…)
Néhányan az ön véleményét skanzenteremtő szándékú ötletnek minősítik.
Az európai és saját hagyományainknak is megfelelő gazdaságszerkezetet többen minősítették nagyívűen versenyképtelen skanzennek. Ha ez valóban így lenne, akkor Európában már valószínűleg régen meg is szűnt volna a mezőgazdaság, ám ez láthatóan nem így van. Olyannyira nem, hogy például a kisparaszti gazdálkodást soha fel nem adó, ugyanahhoz az európai közösséghez tartozó, velünk együtt csatlakozott Lengyelország állattenyésztése még saját hazai piacainkról is kiszorította azt a magyar állattenyésztést, amely állítólag a versenyképesebb, nagy, szakosított, iparszerű állattartó telepekre szorult vissza. És akkor Franciaország, Németország vagy éppen Dánia említett méretekkel jellemezhető »versenyképtelen skanzen-mezőgazdaságáról« vagy falvainak, vidékének állapotáról már ne is beszéljünk. Erre azért a nagybirtokos skanzenezőknek egyszer végre értelmes és hihető magyarázatot kellene adniuk.”