Mit kíván a Magyarország Betéti Társaság?

„„Amikor ez az intézkedés kijött, vagyis hogy minden cég – az utolsó fusibétéig és kosárfonóig –  fizessen évente ötezer forintot a kamarának, akkor persze felmerült a jogos kérdés, hogy ezt az összesen mintegy hárommilliárd forintot teljes egészében kívánják kokainra és kurvákra költeni, vagy esetleg jár érte valami. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara erre zavartan azt válaszolta, hogy gazdasági tanácsadást és piackutatást fognak biztosítani, valamint segítenek hitelhez jutni, és még pályázatfigyelés is jár ezért az öt rugóért. Elvégre a kamara azért van, hogy segítsen.

A kötelező kamarai regisztrációt egyébként azzal indokolták, hogy kell az adatbázis, valahol csak össze kell gyűjteni a cégadatokat. És gyűjtik is: éppen egy hét múlva jár le a határidő, ameddig minden asztalosnak, grafikusnak és boltosnak be kell talicskáznia az anyja nevét a cégbírósághoz, akkor is, ha nincs semmi változás. Ezt csak ügyvéd intézheti, minimum húszezer forint kapásból, ami szép, kábé tízmilliárdos gesztus az ügyvédek felé, de nagy kérdése lesz az unortodox közgazdaságtannak, hogy ezzel vajon életben lehet-e tartani egy gazdaságot. A kamarai sáp még ezen felül lenne – tök fölöslegesen, mert amit ők tudni szeretnének, arról épp most kért be az állam minden adatot, milliós bírság terhe mellett. Legyenek szívesek átfáradni a szomszédba, ki fog potyogni az adat, ha szépen kérik.””