A semmi lázadása

„Az LMP-s tagok nagy része életstílusát és megjelenését tekintve nem nagyon különbözik sem a nemrég feltűnt Millától sem pedig más interneten szerveződő liberális csoportosulástól. Ezen fiatal generáció arculata tipikusan a nyugat-európai városi középosztály liberális fiataljainak életérzését hordozza magán. A konformizmus lázadó generációja ez, akiknek, nemrég még hangoztatott szlogenje, a »nem tetszik a rendszer«, azért paradox, mivel lényegében ők maguk képviselik a rendszert. Azt az európai liberális értéknélküli rendszert, ami ma ide vezetett. Az értéknélküliek, a »zászló nélküliek« rendszere ez, a kozmopolita, gyökértelen Európa új generációjáé. Az új generációé, akikre különösen jellemző a korábban csak egy szűkebb, viszonylag jol körülhatárolható csoportot meghatározó gúnyos cinizmus, a mindenen való viccelődés, mindennek leszólása, nevetségessé tétele és tagadása. A tagadás kultuszának új generációja ez, mely lényegében a ’68-asok világának terméke. Azzal a különbséggel, hogy amit tesznek, már jórészt nem intellektuális, valamilyen szinten elvszerű talapzatról teszik, hanem teljesen érzelmi alapon. Ez már egy idea nélküli liberális generáció.

A ’60-as évek nyugati fogyasztói társadalmában az elidegenedés, az egzisztencialista szorongás hatására feléledt lázadás kezdetben a zene területén indult, majd 1968-ban a politikum területére ért az egyetemi diák-mozgalmak képében. Ezen mozgalmak alapvetően baloldalinak nevezhetőek voltak, a maguk trockista, maoista idealizmusukban, kapitalizmusellenességükben. Azonban mivel minden spirituális alapot nélkülöztek - részben a nyugat-európai egyházak és vallások kiüresedésének is köszönhetően -, e lázadás a puszta tagadáson kívül nem tudott pozitív értéket felmutatni. Az a generáció később belesimult a korábban szídott rendszerbe, s lényegében hozzájárult egy még inkább technokrata bürokratikus rend kiépüléséhez. A cél nélküli baloldali lázadás ugyanis paradox módon csak az elgépiesedést gyorsította fel.”